Page 119 [119]
PUSZTINYA
senki sem szomorú vagy reményvesztett. A vértanúságot
Isten szeretete táplálja. Ettől kezdve már nem dörzsöl fáj¬
dalmasan, mint a ráspoly.
Bekövetkezik annak megértése, hogy ezen az önis¬
mereti téren lejátszódó mindenfajta vértanúság az egyik
legnagyobb kegyelem, melyet Isten nekünk adni képes.
A pusztinya életre szüli ezt a kegyelmet. A pusztinyán kívül
sokkal nehezebb mindezt elsajátítani, mert annyi minden
vonja el a figyelmünket, és mivel vágyunk arra, hogy elvon¬
ják a figyelmünket.
Néhányan azt gondolhatják, hogy az efféle önismeret
depresszióhoz vezet majd. Egy orosz ember számára lehe¬
tetlen, hogy a pusztinyalakóban depresszió ébredjen. Aki
depresszióra hajlamos, nem fogja a pusztinyát választani.
Ő a zarándoklatot fogja választani, mert nyugtalan, bol¬
dogtalan, ällandö mozoghatnekja van. Toväbbä a közösseg
nagyon is észleli a depressziós embereket. Nem akarnak
ilyen emberekkel körülvéve élni. Oroszországban írnának
egy püspöknek vagy valakinek, hogy beszámoljanak arról,
valami nincs rendben a pusztinyalakóval!
A vértanúság folytatódik. Elkezdjük megismerni, kik va¬
gyunk. Elkezdünk otthon lenni a nehézségeinkben, a bűne¬
inkkel együtt, s a lélek nagyobb tisztánlátásával szemlélünk
mindent. Úgy képzelem, hogy a nyugati embereknek jócs¬
kán időbe telik, amíg elérik a léleknek ezt a tisztánlátását.
A lélek tisztánlátása különbözik az értelem tisztánlátá¬
sától. Értelmemmel világosan tudom szemlélni a bűneimet.
Képes vagyok az (értelmen alapuló) aszketikus teológia ál¬
tal ajánlott módszereket használni, hogy felülkerekedjek a
bűneimen.
II8