Page 118 [118]
SZEMBENÉZÉS A GONOSSZAL ÉS VÉRTANÚSÁG
tett, fölöslegesen megölte őt a Szaharában. Valódi, nyitott
ajtós pusztinyalakó volt. Elfogadta e vértanúságot, és nem
szaladt el. Még csak nem is próbálta védeni magát. Belső
vértanúságát élte meg kifelé.
A vértanúságnak létezik egy másik formája. Legtöbbün¬
ket nem ölik meg mártírként, mint ahogyan azt Charles de
Foucauld megtapasztalta. Viszont a pusztinyalakó másfajta
vértanúvá válik, és erre föl kell készülnie. Ez a magunkkal,
saját érzelmi egónkkal történő szembenézés vértanúsága.
Senki sem akar szembenézni a saját érzelmi egójával. Senki
sem akarja beismerni, hogy időnként úgy viselkedik, mint
egy tízéves, hogy ezerféle hangulati állapota van, hogy fél a
legostobább dolgoktól. Nem szeretünk szembenézni ezekkel
a tényekkel. Pedig ez saját vértanúságunk kezdete.
Ezután lép be Krisztus. Emlékezzetek csak, a pusztinya
ajtaján nincs retesz. Ez azt jelenti, hogy akár Krisztus is be¬
jöhet! Belép, és azt mondja: , Gyertek, menjünk kissé tovább
közös utunkon." A vértanúság felé vezető utazásunk má¬
sodik szakasza az, amikor szétválasztódik bennetek a saját
érzelmi állapototok és annak megismerése, hogy ti magatok
milyenek vagytok valójában. Ez nagyon mély vértanúság.
A harmadik szakasz, hogy képessé váltok mindenfajta
érzelmi álca nélkül valóban szembenézni önmagatokkal.
Noha mindez fájdalmas, ez a szakasz annyira kegyelemmel
teli, hogy bizonyos értelemben megszűnik vértanúságnak
lenni, és egyfajta Istennel való egységgé válik. Mármost itt
az ember a saját bűneire igaz és őszinte módon tekint. Ez a
tekintet a vértanúság egy másik fázisa. Viszont többé már
5 Vö. Mt 26,39. Simon T. László OSB fordítása alapján. Ld. Újszövet¬
ség. Pannonhalmi Főapátság, Pannonhalma 2015. (4 ford.)
II7