Page 109 [109]
PUSZTINYA
hatalmas hozzájárulása a közösséghez, hogy ő a védtelenség,
a megbocsátás igazi példája.
A pusztinyalakó mintegy élő megbocsátás. Nem le¬
het megbántani. Edzett, mint az acél, hétszer tisztított,
miként a nemes ezüst. A pusztinyában valami történik.
A pusztinyalakót a keménység lággyá, a lágyság keménnyé
teszt.
A pusztinya az Istenben való megnyugvás helye. Az
Úr mondja: , Vágj bele szíved befelé irányuló utazásába, és
bennem nyugalomra lelsz." Nem az Isten kebelén történő
bármiféle misztikus megnyugvásnak kerültök tudatába. Ez
csupán maga az egyszerű, merő pihenés.
Mi, orosz emigránsok gyakran beszélgettünk erről New
Yorkban. Elég keserves időszak volt, amikor először meg¬
érkeztünk. Túlhajszoltak és alulfizetettek voltunk. Gyakran
vitattuk meg magunk között, hogyan éltük túl. Arra a kö¬
vetkeztetésre jutottunk, hogy azért éltük túl, mert valóban
hittük, hogy Isten a mi megnyugvásunk. Az egyik barátom
pontosan így fogalmazott: ,, Túléltük, mert Krisztus volt
a párnánk." A pusztinyalakó eljut arra, hogy megtapasztalja
ezt a fajta megnyugvást Isten karjaiban.
Mindezen viselkedésformák végpontja a béke. A béke az
a jel, melyről a jó pusztinyalakó megismerhető. Akár tudatá¬
ban van neki, akár nem, intenzív béke árad belőle. Annyira
békés, hogy már a puszta közelsége is megnyugtat. Békéje
köntösként borít be. A pusztinyalakónak nemcsak békélte¬
tőnek, de béketeremtőnek kell lennie.
I08