Page 108 [108]
ÁLAPVETŐ LELKISÉG
indifferens számára, ha imádságát megszakítják, hogy ide¬
oda hívogassák.
Indifferens, mert elmélyült az isteni jelenlét imádságá¬
ban (a Jézus-imában). Így, miközben lehet, hogy elhagyja
a pusztinyát, ott marad, ha értitek mire gondolok. Folyvást
a pusztinyában marad. Ez létfontosságú. Az emberek azért
mentek a pusztinyába, hogy megtanulják az isteni jelenlét
imádságát. Ha szívetekben hordozzátok Istennek ezt a je¬
lenlétét, a pusztinyát hordozzátok a szívetekben, és ekkor
vagytok a világ világossága.
Ahhoz, hogy elérhető legyen, a pusztinyalakónak ruga/¬
masnak kell lennie. A rugalmasság abból fakad, hogy elkezd
az örökkévalóságban és Krisztus szabadságában élni. Nem
zaklatja föl semmi önmagával vagy a körülötte zajló esemé¬
nyekkel kapcsolatban. Könnyen alkalmazkodik. Soha nem
ragaszkodik a formaságokhoz. Mindez a szabadságából ered.
Ráébred arra, hogy az Istenre való ráhagyatkozás és az önát¬
adás teljessége valódi szabadság. Egészen másfajta szabad¬
ság, mint az, amiről az emberek általában beszélnek. Ez az
Istennek való teljes alávetettség szabadsága. A csöndes szív
szabadsága, melyet folyamatosan az Istenre és az ő vágyaira
gondolás mozgat. Ez annak az embernek a szabadsága, aki
minden egyes arcban Isten arcát pillantja meg. Azé az em¬
beré, akit a sértések sem képesek feldühíteni.
A pusztinyalakó a gyümölcseiről ismerhető meg. A pusz¬
tinya egyik gyümölcse a szabadságból eredő védtelenség. Ha
valaki szöges bakanccsal átgázol rajta, megcsókolja az illető
lábát, és ezt mondja: , Köszönöm, hogy így bánsz velem,
mivel bűnös vagyok." A pusztinyalakó olyan, mint egy gu¬
milabda. Minél cudarabbul bánnak vele, annál keményebben
pattan vissza! Nem tudják letörni. A pusztinyalakó egyik
107