Page 107 [107]
PUSZTINYA
hasonlóan ahhoz, ahogyan az étel felajánlása az összetar¬
tozás érzését teremti meg. A valós eledel azonban csak az
első lépés. Krisztus azt mondta, hogy nemcsak kenyérrel él
az ember. A pusztinyalakónak is ezt kell gyakorolnia azáltal,
hogy önmagát ajánlja föl.
Mit ért egy orosz önmaga fölajánlásán? Kenózist jelent,
önmagam kiüresítését, hogy beteljek a másikkal. Mi keleten
mindenkire Krisztusként tekintünk, miként azt Lev Tolsz¬
tojnak a Mi tartja fenn az embereket? kötetben olvasható
Panov apé egy különös napja című novellája példázza.
Egy olyan férfiról szól, akinek megmondatott az imád¬
ságban, hogy egy bizonyos napon Krisztus meglátogatja.
A szokásos módon végezte a munkáját, suszter volt ugyanis.
Első vásárlója egy utcanő volt, a második egy anya beteg
gyermekkel, a harmadik pedig egy alkoholista. Sürgött¬
forgott, próbálta vendégszeretettel fogadni ezeket az em¬
bereket, egy kedves szót és némi harapnivalót kínálva ne¬
kik, emellett pedig megjavította a cipőjüket. Amikor este
lett, eléggé elszontyolodott, mivel eljött a zárás ideje — és
Krisztus még mindig nem jött el. Nagyon szomorkodott,
amíg meg nem hallott egy hangot: , De bizony, hogy eljöt¬
tem, minden emberben, akit ma vendégül láttál." Így kell
a pusztinyalakónak meglátnia Krisztust mindenkiben, aki
eljön hozzá.
A pusztinyalakónak teljesen elérhetőnek kell lennie
mindenki számára. Elérhető Istennek a pusztinyában töl¬
tött napok során, miként elérhető a közösségnek is. Könnyű
a pusztinyalakónak ezt mondania: , Jár nekem három nap a
pusztinyámban, ahol a saját életemet élhetem. Ezután szá¬
nok majd négy napot a közösség szolgálatára." Nem, bármi¬
kor megkérheté arra, hogy a testvérét megsegitse. Teljesen
106