Oldal 101 [101]
PUSZTINYA
lönösen a lelki szegénységben. Igyekezetiink célja az kell
legyen, hogy eljussunk arra a pontra, ahol ,a nekem kell
»nem kell nekemme« välik”.7 Ez a szegénység bensővé té¬
telét jelenti, szenvedélyes vágyakozást arra, hogy mindentől
megszabaduljunk. Néha ez nem lehetséges. A vágy viszont
lehetséges. Beszélünk vágykeresztségről. A szegénységben is
létezik , vágykeresztség": szenvedélyes vágyakozás arra, hogy
semmihez se ragaszkodjunk, amikor a teljes külső szegény¬
ség nem megvalósítható.
Az egyik legnehezebb szabaddá válni napi rutinunktól
és életvitelünktől. A pusztinyalakó, mint mindenki más,
eljuthat oda, hogy nagyon is ragaszkodik napirendjéhez
vagy időbeosztásához. Mint mindenkinek, neki is szüksége
van időbeosztásra: ideje van az ébredésnek, a takarításnak,
a munkának, a kertje gondozásának vagy bármi egyéb te¬
endőjének. Megvannak az imádság órái és így tovább. De
amikor egyedül éltek, olyan könnyű ragaszkodni a rutino¬
tokhoz, mindahhoz, amit tesztek vagy elterveztetek. Köny¬
nyű sürögni-forogni és azt mondani , Isten ügye lefoglal,
burkoltan arra célozva ezzel, hogy ,ne zavarjanak". Nem,
a pusztinyalakó az az ember, aki a leghalkabb ajtókopogta¬
tásra is félbehagy mindent, ami a keze ügyében van.
Ez a kopogtatás rengeteg mindent jelenthet. Lehet egy
kopogtató ember, lehet ugyanakkor, hogy Isten kopogtat.
Nem szabad elfelejtenetek, hogy Istenért vonultatok ki
oda, és hogy Isten bárki máshoz hasonlóan kopogtathat,
és beléphet az ajtótokon. Abban a pillanatban hagyjatok
félbe mindent. Elérhetőnek kell lennetek, különösen Isten
számára.
7 Pauz EvpokiMov: i. m. 123.
100