Oldal 100 [100]
ÁLAPVETŐ LELKISÉG
A pusztinyalakó mindennapi keresztje az lesz, hogy látja a
hit hiányát, különösen a keresztények körében. Minden este
hazatér majd zarándoklatáról, melynek során oly csöndben
állt, és hátán fogja hordani a mindennapi keresztet. Kü¬
lönleges fájdalma a hit, a szeretet és remény hiányából fog
eredni. Felismeri majd, hogy egyik nap hitért kell imádkoz¬
nia, a következő napon reményért, utána pedig szeretetért.
EI fogja hagyni a pusztinyát napról napra, esetleg a kö¬
vetkező hónapban, vagy a rákövetkező évben. Az Isten¬
nek tetsző jó alkalomra vár. Azonban előbb vagy utóbb
a fal ismét leomlik, és megkezdődik a zarándoklata — a
pusztinyalakó különös zarándoklata, mely úgy megy végbe,
hogy közben ő csöndben áll.
A pusztinyalakó a legnagyobb szegénységre törekszik.
Van egy szórakoztató kis történet az atyák szegénysé¬
géről. Az egyik szerzetes, név szerint Szerápion, eladta
evangéliumoskönyvét, és az árát az éhezőknek adta. Így
szólt: , Eladtam magát az igét, mely azt mondja: sAdd el,
amid van, és add árát a szegényeknek!«””
Krisztust látom a szegénységben. Ő a szegény helyeken
érzi leginkább otthonosan magát. Szereti a kényelmetlen
székeket, kedveli a földön alvást. Érdemes föltenni magatok¬
nak a kérdést, hogy pusztinyáitokban otthonosan érezné-e
magát vagy sem!
Ez nem jelenti azt, hogy a kényelemnek ne lehetne helye
nálatok. Nem ez a legfontosabb szempont. Sokkal inkább
azon múlik a dolog, hogy teljesen szabadok vagytok-e tőle.
Isten örömét leli az egyszerűségben és szegénységben, kü¬
6 A paradicsom könyve. Tematikus apoftegma gyűjtemény I. Sarutlan
Kärmelita Növerek, Magyarszék 2020, 157. (ford. Baän Izsäk OSB)
99