Ezen a helyen nyíltan és világosan kimondjuk: »Heti
három vagy négy nap a pusztinyában és kettő a közösség
szolgálatában. Ha elveszed azt a két napot, akkor elveszí¬
ted a Madonna Häza hivatäsät.« Úgy gondolom, hogy Isten
volt, aki egészen külônleges médon elültette elmémbe ezt
a három nap a pusztinyában, négy nap kint ötletet. Miért?
Mert a papoknak és világiaknak egyaránt saját lényükkel kell
példát adniuk Jézus Krisztusról, aki szüntelenül imádkozott,
és aki azért jött, hogy ő szolgáljon — még ha jövetelének célja
egy nagyon is meghatározott módon történő szolgálat volt.
Nézd csak meg, mit tett. Eledelt adott a népnek, öt ke¬
nyeret és két halat. Jóllakatta őket. Jóval az első Eucharisztia
előtt jóllakatta őket. Másodszor, gyógyította őket. Érkezése
mintha egy orvos érkezése lett volna. Az írásban az áll: verő
ment ki belôle«. Hogy a gyógyítással szolgálja az embereket,
engedte, hogy erő menjen ki belőle, ami valószínűleg neki
mint embernek nehezére esett.
Éveket töltött a családjával: édesanyjával és snevelőapjá¬
valx. Jézus Krisztus ács volt. Biztos vagyok benne, hogy ami¬
kor József meghalt, az ácsműhelyéből pusztinya lett. Krisztus
soha nem húzta ki magát az asztalok, székek és hasonlók
elkészítése alól. Élete nagy részét ebben a szakmában töltötte,
és csak három évet másfajta szolgálatban.
Úgyhogy itt van egy bölcsőket készítő Krisztus. Itt van¬
nak a papjaink, akik ide-oda cipelnek és szállítanak külön¬
böző dobozokat, melyek nemcsak bennünket, de számos más
embert szolgálnak. Krisztus haladt előre a munkáival, és meg¬
tartotta a szombatot. A hét hat napján azon dolgozott, hogy
fizikai munkával szolgálja a názáreti embereket. El tudod
képzelni, hogy otthona ne lett volna pusztinya?