Oldal 71 [71]
PUSZTINYA
Az imaélet — annak intenzitása, mélysége, ritmusa — lelki
egészségünk fokmérője, és feltárja önmagunkat saját magunk
számára. »Hajnaltéjban, amikor még sötét volt, Jézus elindult,
és kiment egy elhagyatott helyre imádkozni.
Az aszkétáknál a pusztaság belsővé válik, és az össze¬
szedett lélek összpontosítását jeleníti meg. Ezen a szinten
található az igazi imádság, ahol az ember megtanulja, hogyan
legyen csöndben. Itt éri őt a titokzatos látogatás."
Nem szabadna, hogy az imádságunk megszakadjon. Ez
a , szívben rejlő pusztinya". Miért kellene a szívemnek el¬
szakadnia Istentől miközben hozzátok beszélek? Amikor
szerelmes vagy valakibe, úgy tűnik, hogy a szerelmed arca
ott lebeg előtted, amikor vezetsz, gépelsz, amikor biztosítást
kötsz és így tovább. Így vagy úgy képesek vagyunk magunk¬
ban egybeölelni ezt a két valóságot, szerelmünk arcát és azt,
amit történetesen éppen végzünk.
Barátaim, az imádság is ilyen. Ha szerelmes vagy, akkor
lehetetlen elválasztani az életet és a lélegzést az imádságtól.
Az imádság egyszerűen egység Istennel. Az imához nincs
szükség szavakra. Amikor az emberek szerelmesek, egymás
arcát figyelik, egymás szemébe néznek, vagy a feleség a férje
karjaiban nyugszik. Egyikük sem beszél. Amikor a szerelem
a tetőpontjára hág, már nem lehet tovább kifejezni. Eléri
a csönd mérhetetlen birodalmát, s ott lüktetve eljut arra,
hogy olyan mértékben részesedünk benne, mely ismeretlen
azok számára, akik sosem léptek még be ide. Ilyen az imád¬
7 Pauz EvpokiMov: The Struggle With God. Paulist Press, Glenrock,
N. J., 1966, 176.
70