Oldal 68 [68]
6. fejezet
HOGYAN KÖZELÍTSÜNK A PUSZTINYÁHOZ?
SS
Sokakat idegesség vagy szorongás fog el attól, hogy egy
napra kivonuljanak a pusztinyába. Ebben a fejezetben azt
képzelem, hogy olyanokhoz beszélek kötetlen formában,
akiket vonz, hogy első alkalommal pusztinyába vonuljanak.
Kábult lelkiállapotban azon morfondírozhatsz: Mit is
csinálok? Nyugalom! Nincs ebben semmi titokzatos! Azt
nem igazán tudom elmondani, mit tégy, erre senki sem ké¬
pes. Arra készülsz, hogy találkád, randevúd legyen Krisz¬
tussal. 24 óráig egyedül leszel Istennel, és az egyetlen olvas¬
nivaló könyved a Biblia. Mást ne vigyél! Ha aludni akarsz,
aludj. Ha sétálni, sétálj! Mindez rajtad áll. Ha egyszer be¬
léptél a pusztinyába, tedd, amit a Lélek mond. Aggodalomra
semmi ok.
Néha annyira kimerültek vagyunk mentálisan, morálisan
és fizikailag, hogy semmit sem tudunk igazán végezni. Ki¬
vonulva a pusztinyába egyszerűen csak összerogyunk! Hát,
Krisztus karjaiban aludni elég jó ötlet. Semmit sem kell
tenned. Csak kapcsolatban lenni Istennel a maga egysze¬
rűségében. Gyakran elhitetem magammal (mivel tele vagyok
képzetekkel), hogy azt mondom az Úrnak: , Uram, igyál meg
velem egy kávét." Így hát elképzelem, hogy Isten ott van,
kávézgatunk, és hosszasan elbeszélgetek vele. Miért is ne?
Egy alkalommal, az első pusztinyai napon jó nagyot
aludtam, annyira ki voltam merülve. Még Bibliát sem tud¬
tam olvasni. Azt mondtam az Úrnak: , Rendben van, te
67