hogy több pusztinyát kell építsünk, mert az egész év so¬
rán állandóan emberek hosszú sora várakozott arra, hogy
pusztinyába vonulhasson. Mivel oly sok pap akarta igénybe
venni ezeket a pusztinyákat, építettünk egy pusztinyát a pa¬
pok háza közelében is.
Viszont hogy teljesen őszinte legyek, soha nem gondol¬
tam, hogy a pusztinya mint élezbivatás gyökeret verhet ezen
a kontinensen. Ami engem illet, ez számomra elképzelhe¬
tetlennek tűnt akkortájt, de miként a Biblia mondja: , Isten
útjai nem a ti útjaitok."
Egy nap jött egy trappista, akit elengedtek a monosto¬
rából, hogy keressen egy helyet, ahol kipróbálhatná a re¬
mete-életformát, melyről előtte éveken át álmodott. Meg¬
mutattam neki a fazsindelyes házat a dombok között az
erdő közepén, és azonnal ráharapott. Ahogyan beszélget¬
tünk a helyzetről, kifejtettem neki, hogy Oroszországban
léteznek olyanok, akiknek az a hivatása, hogy egy életen át
pusztinyalakók legyenek, de hogy az ő elképzelésük a ma¬
gányról különbözik a nyugati remetékétől. Kifejtettem neki
a különbséget a pusztinyalakó és a nyugati remete között.
Nagyon magával ragadta ez az orosz forma, és belefogott
abba, hogy egy héten három napot a pusztinyában imád¬
ságban és tanulással töltött (mivel a biblikum tanára volt),
a maradék napot pedig tanítással és a közösség szolgálatával.
Ezután hihetetlen dolog történt. További négy pap ér¬
kezett, hogy magáévá tegye az orosz pusztinyalakó teljes
hivatását három napot bent, négy napot kint töltve, illetve
két hölgy hasonló módon. Mindannyiuknak építettünk egy
rönkházikót, mivel az övék, Isten kegyelméből, életre szóló
hivatás.