Oldal 53 [53]
PUSZTINYA
Itt a következő, a pusztinyáról szóló levelem:
, Remélem megértetted, hogy amikor először szemléltem
azt a fazsindelyes házat a dombok és az erdő közepén, Isten
hozta elő azokat az emlékeket a lelkemből, ruházta fel őket
élettel, és váltotta őket valóra... A pusztinya ötlete lassan
»meggydkerezett« a Madonna Házában, noha ez még nem
teljesen valósult meg városi misszióinkban vagy a piactereken.
Úgy tűnt, hogy a piactér költözött be a Madonna Házába
a fiatalok folyton folyvást növekvő hullámaival együtt, akik
válaszokat keresgélve áthömpölyögtek a házon. Mi mind¬
annyian, ittlévők, megnyitottuk a szívünket és otthonunkat
feléjük, mivel ezt hívjuk igazi vendégszeretetnek — a szív és
az otthon vendégszeretetének. De a nyár és az év jeles szent
napjainak elmúltával az Isten végtelen csöndjébe való belépés
számomra alapszükségletnek tűnt.
Közösségünk tagjai hozzászoktak az elképzeléshez, és ők
is lassanként kezdték alapszükségletnek tartani. A fazsinde¬
lyes házat az első évben kizárólag a tagok használták. Nagyon
lassan az ötlet elterjedt a misszióinkban. Néhányan találtak
egy szobát vagy egy sarkot, amit erre a célra tudtak használ¬
ni. Mások kis kunyhókat építettek, ismét mások rendházak
vagy lelkigyakorlatos házak üres szobáit vették igénybe, és
reméltem, hogy egy napon mindegyik házunknak lesz majd
igazi, saját pusztinyája."
Mindeközben, amikor elkezdtük azt a parasztházat a saját
pusztinyánkként használni, ez felkeltette látogatóink érdek¬
lődését. Magányos pusztinyánk nagyon népszerű hellyé vált,
mindenki oda akart menni. A pusztinyába vonulni szán¬
dékozók listája nőttön nőtt, mindaddig, amíg ráébredtünk,
52