Oldal 33 [33]
PUSZTINYA
Ezért mondjak azt az oroszok, hogy aki meghivast kap
a pusztinyába, az ki kell vonuljon oda, vagy meghal, mert
Isten hívta őt erre a hegyre, hogy beszéljen hozzá ámulatba
ejtő csöndjében, abban a szelíd, szerető csöndben!
Hiszen Istennek van mondanivalója azokhoz, akiket
a pusztinyába hív, és amit Isten számunkra mond, azt nekik
a prófétákhoz hasonlóan ismételgetniük kell.
Emberileg és pszichológiailag szólva, a pusztinyalakó
vonakodik a beszédtől, miként minden egyes próféta vo¬
nakodott tőle. De hozzá is eljön az angyal égő parázzsal, az
a láthatatlan angyal, aki megtisztítja az értelmét, a száját és
ajkait (szimbolikus értelemben), és figyeli, ahogy az adott
férfi vagy nő felkerekedik, és elindul eme ámulatba ejtő za¬
rándoklatra.
A régi orosz zarándokok csak egynapi betevővel eredtek
útnak, ahogyan Krisztus utasította tanítványait. Így az első
lépés a saját házán vagy faluján túl mindig jelentőségteljes
lépésnek számított, mivel ezek az emberek tényleg minde¬
nüket elhagyták: apát és anyát, testvéreket, néha még felesé¬
get és gyermekeket is. Minden kapcsolatukat hátrahagyták.
Egyedül indultak útnak. . . egyedül, bele az ismeretlenbe!
Igen, az a világi személy, akár férfi, akár nő, aki meghívást
kapott a pusztinyába, azért vonult ki oda, hogy egyedül le¬
gyen, fizikailag egyedül Istennel. Kiüresítették értelmüket
és lelküket minden kapcsolattól, mert attól kezdve minden
szerettükkel új viszonyba léptek, a szeretet egy mélyebb di¬
menziójába. Mivel akik Istenért mindent elhagynak, min¬
dent vissza is kapnak tőle, de másféle módon.
Róluk mondható el, hogy megtanulták, , hogyan törőd¬
jenek és ne törődjenek valamivel" Attól kezdve a pusz¬
tinyalakó Isten hatalmas csöndjében a szívében hordozza
32