éberen együtt lenni az Úrral a Getszemáni kertben, vir¬
rasztani vele nemcsak egy órát, de talán többet, vele lenni
az úton, kezdve megtestesülésétől egészen a Golgotáig, a
feltámadásig, majd azon túl az Atya és a Lélek kebelén.
Viszont ez a fajta , magány" csak egy kis helyet kíván.
Lehet az egyetlen szoba egy nagy rendházban vagy monos¬
torban. Lehet az egy helyiség egy családi otthon padlásán
vagy pincéjében. Lehet az egy szobarész, melyet függönnyel
választanak le. Ez elegendő ideiglenes magányt biztosíthat
az egyszerű összeszedettséghez és nagyobb békességhez. Az
utca, a család, a rendház és a monostor tagjainak hétköznapi
Zajai finom emlékeztetőül szolgálhatnak ahhoz, hogy soha¬
sem imádkozunk egyedül, és sohasem egyedül magunkért.
Az imádság teljes állású elfoglaltság. A magány, hacsak
valakit Isten nem hív erre életre szólóan, mindig ideiglenes
dolog, nehogy megszűnjék magánynak lenni, és meneküléssé
váljon. A kettőt gyakran egy kalap alatt említik, de szerepük
az Úrral való életünkben különböző. Istennek legyen hála
a megújult vágyért, hogy imádkozzunk! De legyünk óva¬
tosak, és kérjünk tanácsot egy bölcs embertől a magányra
indító vággyal kapcsolatban. Mindez komoly kísértés lehet.