Oldal 21 [21]
PUSZTINYA
Elsőként fogadjuk el saját szívünk magányát. Az imádság,
miként a csönd is olyan, mint egy befelé irányuló utazás,
csakúgy, mint minden, a Szentlélekben megtett zarándoklat.
Befelé kell utaznom ahhoz, hogy találkozzam a bennem
lakozó Szentháromság Egyistennel.
Hogy mindezeket mondom, talán furcsának hat egy
könyv első fejezetében, ami, mint később látható lesz, a
pusztaság tapasztalatával foglalkozik. Életbevágóan fontos
viszont az elején hangsúlyozni, hogy nincs szükség rönk¬
házikóra, kunyhóra vagy kis házra ahhoz, hogy imádságos
életet éljünk. Az imádság benső. A kunyhó, a rönkházikó,
a kápolna az emberi szív, amelyben meg kell tanulnunk,
hogyan imádkozzunk. A magány néha segíti az imádságot,
és egyes sajátos hivatások számára az imádság bölcsője, sőt
hathatós imádság. De az átlag kereszténynek nincs szüksége
földrajzi helyre az imädsäghoz. Tévedés azt gondolni, hogy
magány kell ahhoz, hogy imádkozzam. Az imádság szere¬
tetkapcsolat Isten és ember között.
A házasoknak nincs szükségük hálószobára, hogy sze¬
relmeskedjenek. Bárhol lehet , szerelmeskedni", s ez nem
feltétlenül és rögtön azt jelenti, amire az emberek gondol¬
nak! Szerelmeskedni jelentheti azt is, hogy egymás szemé¬
be nézünk. Jelentheti azt is, hogy szorosan fogjuk egymás
kezét. Jelenti azt, hogy tudatában vagyunk egymásnak egy
tömeg közepén. Ugyanígy van az imádsággal. A szerelmes
szív intenzív nyugalmában az egész személy kifeszül a ked¬
vese irányába, és szavak — egyszerű, kedves, gyöngéd szavak
— törnek elő, hallható és nem hallható módon, a helyzettől
függően.
Mégis jó, ha időszakonként részünk van magányban. Eb¬
ben a könyvben emellett érvelek. Jó összeszedni magunkat,
20