Oldal 16 [16]
CSÖND - PUSZTASÄG — IMÁDSÁG
Az egyik első lépés a magány felé egyfajta elindulás. Ha
valódi pusztaságba indulnál, valószínűleg repülőre, vonatra
vagy kocsiba szállnál, hogy odajuss. Azonban vakok vagyunk
a napjainkat megtöltő , kis elindulásokra". Ezek a , kis ma¬
gányok" gyakran pont ott rejtőznek egy kinyitásra váró ajtó
mögött, vagy egy apró utcasarkon, ahol képesek vagyunk
megállni szemügyre venni egy fát, ami valahogy túlélte a ha¬
vat és a városi utca porát. Létezik az autó magánya, amellyel
hazatérünk a munkából, amikor egymást érik a lökhárítók
egy zsúfolt autópályán. Ez is lehet egy ,elindulási pont"
a pusztaság, a csönd, a magány irányába.
De kell, hogy a szívünk, értelmünk és lelkünk ráhango¬
lódjon, sóvárogjon utána, tudatában legyen a magány ezen
pillanatainak, amiket Isten ad számunkra. Ahhoz, hogy eny¬
nyire ráhangolódjunk, az idő el kell veszítse megbabonázó
erejét. Isten nevet az időn, mivel ha lelkünk nyitott rá és
elérhető számára, ő be tudja hívni, meg tudja változtatni,
fel tudja emelni, át tudja formálni egy pi/lanat alatt. Így
tud szólni ahhoz, aki autója lökhárítójával hozzápréselődik
a többihez: , Én kiviszlek majd a magányba, s ott a szívedhez
beszélek" (vö. Oz 2,16)."
Nincs magány csönd nélkül. Való igaz, a csönd néha
a beszéd hiánya — de mindig a figyelem tevékenysége. A Zaj
puszta hiánya (melyben nincs meg az Isten hangja iránti
figyelem) nem csönd. Egy zajokkal és hangokkal teli nap le¬
het csöndes nap, ha a zajok Isten jelenlétének visszhangjává
: A könyvben szereplő bibliai idézetek a Szent István Társulat fordí¬
tását és számozását követik. A kivételeket külön föltüntetjük. A szerző
gyakran a szentírási igehely elhagyásával szabadon idézi a szöveget,
ilyen esetekben a gördülékenység érdekében a referenciákat a fordítás¬
ban sem szerepeltetjük. (4 ford.)
15