OCR
MÉLTÁNYOSSÁG AZ OKTATÁSBAN 67 gazdasági státuszú tanulók esetében 85 ponttal magasabb eredményt ér el (533 pontot) az a diák, akinek a szülei egyetemi végzettséget várnak el. A 2018-as PISA-mérés ismét külön fejezetet szentelt a szülői bevonódásnak (OECD 2019b). Ebben a fejezetben az adatfelvétel elméleti alapját és kutatási előzményeit is bemutatják, rámutatva arra, hogy míg egyes kutatások egyértelmű pozitív kapcsolatot tapasztaltak a szülői bevonódás mértéke és a tanuló teljesítménye, viselkedése, elköteleződése, társas kompetenciái, jólléte, valamint az iskola pozitív légköre között, ezt más vizsgálatok nem feltétlenül erősítik meg. Természetesen az is kérdés, hogy mit is jelent pontosan a szülői bevonódás. Cohen és munkatársai (2009) a szülői részvétel három formáját különböztetik meg: 1. akommunikáció a tanárokkal, 2. önkéntes részvétel az iskolával kapcsolatos tevékenységekben és 3. részvétel az iskolai irányításban. A szülő és az iskola közötti együttműködés megnyilvánulhat abban is, hogy a szülők megbeszélik gyermekükkel az oktatási kérdéseket, segítenek a házi feladatok elkészítésében, felügyelik gyermekük tanul mányi előmenetelét (LaRocgue et al. 2011). Ennek alapján a PISA 2018 mérésben az iskola és szülő viszonyát az iskolavezető és szülők megkérdezésével vizsgálták. Az iskolavezető háttérkérdőíve a szülői bevonódást négy kérdés alapján vizsgálta, melyek arra kérdeztek rá, hogy a szülők hány százaléka vett részt az előző tanévben a következő tevékenységekben: 1. saját kezdeményezésükre megbeszélték gyermekük fejlődését egy tanárral, 2. megbeszélték gyermekük fejlődését egy tanár kezdeményezésére, 3. részt vettek a helyi iskolai önkormányzatban, 4. önkéntes tevékenységet végeztek. Az iskolaigazgatók szerint az OECD-országokban a diákok szüleinek mintegy 4196-a saját maga kezdeményezte a beszélgetést gyermeke fejlődéséről a tanárral, míg 5790-uknál a tanárok kezdeményezésére történt mindez. A szülők 1796-a vett részt a helyi iskolai önkormányzatban, és 1296-uk jelentkezett önkéntesnek fizikai vagy tanórán kívüli tevékenységekre, például épület-karbantartás, sport vagy kirándulások. Magyarországon ugyanezek az arányok 31, 26, valamint 9 és 1396. Vagyis látható, hogy bár minden vizsgált tényezőben alacsonyabb szülői bevonódást mutat Magyarország, azonban az kedvező az adatokban, hogy nálunk a szülői kezdeményezés aránya magasabb és nem a tanároké, valamint ebben nincs különbség az iskolák között fenntartó, földrajzi helyzet és tanulói összetétel alapján. Ezen a területen az OECD-országokra inkább az volt jellemző, hogy a magániskolákban, a városi és a jobb társadalmi-gazdasági hátterű családok gyermekeinek iskoláiban magasabb a szülői aktivitás aránya. Az átlagos szövegértési pontszám magasabb volt azokban az országokban, ahol a tanárok kezdeményezésére több szülő vitatta meg gyermeke fejlődését. A tanárok kezdeményezésére gyermekük fejlődését megvitató szülők arányának minden 10 százalékpontos növekedése esetén az átlagos szövegértési pontszám 10 ponttal nőtt. Ugyanakkor az elemzés azt is kiemeli, hogy ez nem feltétlenül ok-okozati kapcsolat. Ezzel szemben az átlagos szövegértési pontszám alacso