Oldal 45 [45]
Nemzeti diskurzus és néprajz ? 43
pothoz köti, ahol a halászat a jellemző. Az evolucionizmus egyetemes elve és
az őstörténet nemzeti szempontja így összekapcsolódik. Hunfalvy számára
még népek, nemzetek, ezek alakulása: kialakulásuk, eltűnésük számítanak
a fő kérdésnek. De kikből is áll a nép? Hunfalvy Herman Ottó munkájában
erre sajátos, de számára lényegbevágó választ kap. A Századokban részletesen
foglalkozik Herman Ottó könyvével. Főként azért méltatja, mert Herman Ottó
kijózanító módon bizonyította, hogy a honfoglaló magyarokat most már vég¬
képp nem lehet mind lovas vitéznek képzelni. , Bizonyosan - írja -— nem min¬
den ember lóra termett hős volt, de azonképpen bizonyos az is, hogy nem min¬
den magyar ember volt halász. A munkafelosztás minden keletkező társada¬
lomnak legelső törvénye."
Herman Ottó tárgyszemléletére jellemző, hogy a nemzeti eredetkérdések¬
től függetlenül is őstörténeti, illetve ősrégészeti analógiát lát a kortárs tárgyak
többségében. Számára a tárgyi műveltség tanulmányozása és megőrzése ebben
az értelemben szolgál tudományos hozadékkal. De olykor még praktikus le¬
hetőséget is felvet — ugyancsak ilyen alapon egyes tárgyak fenntartásában.
Egy berlini útján meglátogatta , Friedl Ernőt, a brandenburgi múzeum igaz¬
gatóját, kinek fogadó termében - mint írja — még pedig annak díszhelyén, ott
ékeskedett a mi [1885-ös] országos kiállításunkon vásárolt szentesi fényes fe¬
kete korsó, a melynek szádját a magyar fazekas szeszélye emberábrázatra for¬
málta, még pedig meglehetősen praehistorikus zamattal. Ez a korsó Berlinben
irigység tárgya, mert emlékeztet azokra a történetelőtti korból való urnákra,
a melyekkel az ősember elhúnyt kedveseinek arczvonásait iparkodott meg¬
örökíteni. Eszembe jutott, hogy ezekkel az eredetiségekkel, a melyekre Me¬
ző-Túron, Tisza-Füreden oly nagy hajlandóság mutatkozik, hatalmas vásárt
csaphatnának fazekasaink, különösen a tulajdonképpeni Poroszországban,
hol Behrend, Lissauer, Kasizky és mások számos emberábrázolatú praehisz¬
torikus urnát írtak le, a melyeken a fedél a sisakot, a két fül a kezdetleges em¬
berfület s a nyak többi része az ábrázatot, illetőleg a hajdíszt jelentette."
Az 1880-as években egy harmadik tárgyelmélet is megfogalmazódik, s nap¬
világra kerül a köznépi tárgykultúra egy újabb szegmense. A régi tárgyak
ebben is mához szólnak, ha nem is , prehistorikus zamatuk" miatt, hanem dí¬
szitettsegüknek köszönhetöen. Huszka Jözsef, sepsiszentgyörgyi rajztanar
6 Hunfalvy Pál: Herman Ottónak magyar halászat könyve, nyelvi, társadalmi, néprajzi és
régészeti tekintetben. Szäzadok 22 (1888) 216-241. id. 226. A Hunfalvy-ünnepelyen Herman
Ottó megemlíti: megnyugvás volt számára, hogy Hunfalvy kedvezően ítélte meg A halászat
könyve első kötetét; s csak ezt követően kerültek személyes kapcsolatba is: Herman 1892:
i. m. 310.
§7 Herman Ottó: Az északi madárhegyek tájáról. Bp., 1893. 36-37. A Neues Museumról és Ernest
Friedelről van szó.