Oldal 40 [40]
OCR
38 e Néprajz és muzeológia megannyi , nép- és országismei", népviseleti képe és leírása között 1862-ben A magyar alföld egy vidéke címmel , ethnographiai vázlatot" adott közre. Ez nem népköltészeti vagy statisztikai, honismereti ihletettségű leírás, hanem egy új szemlélet jelentkezése — hiába mutatja a nemzeti romantika már ismert vonásait is. , A legnagyobb figyelmet érdemlő tudomány - kezdődik az írás -— az ethnographia korunkban, midőn a nép akarata s természetes jelleme nemcsak hogy nem ignorálható, sőt inkább az európai közvélemény által is el van ismerve, hogy döntő befolyással bír a politikai viszonyok érvényes megváltoztatására is. Nem az a kormány legerősebb, mely legtöbb csatát nyeri meg, hanem az, mely mellett a közvélemény áll. A nép külélete, szokásai, értelmi köre, akaratereje és társadalmi viszonyai képezik az ethnographia főbb tárgyait, s egyszersmind azon feltételeket, melyek valamely közvélemény vagy néphangulat létrejövéséhez s megszilárdulásához az egyedüli igazi magyarázatot szolgáltatják [...] Semmiféle kormányrendszer sem bír maradandósággal, mely a nép általános szokásaival, fogalmával s meggyőződéseivel ellenkezik. [...] Vajha azért volnának minél nagyobb számu ethnographjaink az ország különböző vidékeiről, hogy azokból a mindenek előtt szükséges önismeretet megtanulhatnók!" A szerző nem országosan ismert tudós, netán parlamenti képviselő, hanem Szeremlei Samu, a debreceni református kollégiumban pár éve végzett s itt doktorátust szerzett, fiatal hajdúböszörményi lelkész." Mindez Hunfalvy könyve előtt öt évvel, az új tudomány szabatos körülhatárolásával, politikai és társadalmi funkciójának kifejezésével. Szeremlei arra is magyarázatot ad, hogy miért kell a népet, vagyis , az alsóbb rendű lakosságot" megismerni: , a közép és felső osztályok magán és társadalmi élete, műveltsé(4 gi foka a különböző vidékeken is inkább egyező és ismertebb lévén". Szerem57 Szeremlei Samu: A magyar alföld egy vidéke. (Ethnographiai vázlat.) Vasárnapi Ujság 9 (1862) 6-8., 18-19., 30-31., 41-42. Szeremlei Sámuel (1837-1924) később megírta a magyar forradalom krónikáját, majd újabb állomáshelyén, Hódmezővásárhelyen több helytörténeti, honismereti, néprajzi kérdésekre is kitérő művet írt, 1908-ban az akadémia levelező tagjává választották. Lásd Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Elektronikus változat: MEK (itt hivatkozott cikkét nem emliti); Malyusz Elemér: Szeremlei Samu (1837-1924). Levéltári Közlemények, 2. 1924. 1-4. 211-212. Az idézett gondolatok ellenére sem a Néprajzi Társaság alapításakor, sem azt követően nem találjuk nevét az etnográfusok sorában. Korai cikkét a magyar néprajz nem tartja számon. A Vasárnapi Ujság népéleti ábrázolásához lásd Révész Emese: A népéletkép szerepe a nemzeti jellem kidolgozásában. Ars Hungarica (2004) 275-322; Uö: Nepeletkepek a magyarorszägi sajtöban 1850-1870 között. Neprajzi Értesítő 92 (2010). 79-144. 58 Szeremlei: i. m. 7. Iräsa egy másik helyén a Hajdúböszörményben maga gyűjtötte babonákból közöl, mondván, hogy ezek , a találós mesékkel együtt, a legnagyobb fontossággal birnak a nemzeti mythologia, életmód s átalában a népmüveltség tekintetéből. Kár hogy az irodalom e részben még ugy szólván semmit sem tett. Méltó elismerés egyedül Hun
