Seite 34 [34]
32 9 Néprajz és muzeológia
séggel mégis, hogy a régészetnél több figyelmet akar fordítani mind arra, a mit
csak a nyelv fejezhet ki, de a művészet és a mesterség nem alakíthat. Van tehát
a néprajznak saját területe a tudományok között." A következő év közgyű¬
lésén ismét visszatér a szak körülhatárolásához. A geográfus nem mellőzheti
a népek leírását, de nem mehet olyan mélyre, melyben sajátságai gyökereznek.
A történész a népek történetét kutatja, de a haladásra vagy elmaradásra te¬
kintve nem veszi észre, hogy a civilizáció , ki is irtja a népek eredeti sajátsá¬
gát". Az etnográfus az, aki ezt nyomozza. Ebből adódik, szó szerint nem mond¬
ja, de a néprajz ily módon a civilizáció ellentétét tekinti szakterületének. Sze¬
rinte két lehetőség, kétféle etnográfia van: ,,a politikai, vagy külső, és lélektani,
belső". Ő maga csak a külsőt írta meg, Magyarország lélektani vagy belső
etnográfiájához az anyagot összegyűjteni a Társaság feladata."
Hunfalvy , politikai" és , lélektani" megkülönböztetését válaszként szok¬
ták magyarázni azokra a kritikákra, hogy miért nem foglalkozott a népek
s a magyarok szokásaival, hitvilágával, munkájával, eszközeivel stb.? Válasza
a keretek kijelölésének elsődleges szándéka mellett burkoltan azt is tartalmaz¬
za, hogy könyve megírásakor ilyen adatok még nem álltak rendelkezésre —
vagy elfelejtődtek! —, ezért volt szükség az anyaggyűjtést előmozdító szaktár¬
sulat megszervezésére. A , belső" etnográfia feladatát ugyanezen alkalommal
röviden meg is határozza. Meg kell ismerni — szerinte nemcsak a tudomány¬
nak, hanem a politikának is - a politikán kívüli életet: a , ház-tűzélet" világát,
amely az olyan különböző népekből álló országban, mint Magyarország, kü¬
lönösen fontos. , A háztartás mindennapi gondjai és örömei, a keresztelések
és temetések, a heti és országos vásárok, a község ügyei-bajai, hozzá vevén
a vidék nyelvének sajátosságait, s efféle teszik a népek valóságos életét, vagy¬
is a lelektani ethnographiät. A ki ezeket nem ismeri, vagy épen meg is veti, az
nem ismerheti a politikai nemzetnek való létét, bármennyire járatos legyen is
a királyok történeteiben, a nyert vagy vesztett csaták eseményeiben, a politi¬
kai alkotmányban, az országos törvényekben, jogban. De az is nagy kérdés,
vajjon a törvényhozás, a kormány a lélektani ethnograhiai tudás nélkül min¬
denkor helyesen intezkedhetik-e?”"
“ Hunfalvy Päl: Elnöki megnyitö. A társaság alakító közgyűlésén 1889. október 27-én. Ethnog¬
raphia 1 (1890) 2-7. id.: 2. (A közlés alcíme pontatlan, nem a január 27-i alakító, hanem az
első rendes közgyűlés elnöki megnyitójáról van szó. Az , alakító közgyűlésen" mondott
szavait lásd fentebb a 33. jegyzetnél.
4 Hunfalvy Pal: Az 1891. május 2-án tartott rendes közgyűlés tárgyai. Elnöki megnyitó.
Ethnographia 2 (1891) 169-171., id. 170.
#2 Kösa: i. m. 120; Domonkos-Palädi: i. m. 185-186.
® Hunfalvy 1891: i. m. 170.