viszonyairól. A nyelvtudománytól távolabb álló tudósok is ebből a könyvből
ismerték meg több, már korábban közreadott elképzelését." A pozitív hatások
mellett Munkácsi arra is kitér, hogy többen bírálták Hunfalvyt azért, mert köny¬
vében, de egész etnológiai munkásságában a néprajzi szempont iránti érzéke
fogyatékos. Méltatója szerint már sok korábbi mű bizonyítja ennek ellenkezőjét.
A Magyarország ethnographiájában is egy egész fejezet szól a magyarok régi hit¬
világáról, amihez népköltészeti adatokat is felhasznál. Könyve után néprajzi
tanulmányok egész sorát publikálja." Vitathatatlan persze, hogy a történeti,
nyelvi, statisztikai forrásanyag — már az 1870-es első hivatalos magyar népszám¬
lálásból is merített — és a nyelvészeti szemlélet mellett minden más csak kiegé¬
szítő szerepet kap. A kellő leíró néprajzi anyag hiánya csak az egyik ok; a meg¬
lévőből éppen többet is használhatott volna, pl. a népköltészetből, a különféle
reformkori táj- és népleírásokból, tárgyi adatokból. Fontosabb, hogy Hunfalvy
a néprajzot Munkácsi fordulatával élve , népek eredetének és fejlődésének tu¬
dományaként"? fogta föl, és ennek alapján, ebben a koncepcióban alkotta meg
művét. Ehhez igazodott a felhasznált forrásanyag és a történeti, nyelvészeti
módszer, amely így együttesen többet is adott, mint külön-külön a szaktudo¬
mányok saját produktumai. A néprajz ezek szintéziseként hoz újat, más felfo¬
gása, más lehetőségei az 1880-as évek derekán kezdenek alakot ölteni.
Hunfalvy a néprajzot történeti stúdiumként határozza meg, de el is hatá¬
rolja a történetírástól. Egymást kiegészítik, ahogy a Néprajzi Társaság alaku¬
ló közgyűlésén elnöki megnyitójában egy hasonlattal világította meg a kettő
eltérő feladatát: , [Elz vagyis a történelem, a palotának mindenesetre nagysze¬
rű külső mivoltát mutatja fel, sőt belső berendezését is, melynél fogva kifelé
hat: az, a néprajz, az ápoló, de alig is látható gondos kezeket keresi fel, a me¬
lyek a palotát nemcsak lakhatóvá, hanem a lemálásokat, réseket betapasztó
méh-munkásságával tartóssá is teszik. Az egykori népekre nézve pedig a nép¬
rajz szinte ugyanazokon a nyomokon jár, melyeken a régészet, azzal a különb¬
37 A kötet hatása: Munkács: i. m. 475.
5 Uo. 497—502. Munkácsi részletesen bemutatja korábbi műveinek néprajzi jellegét. A vogul
föld és nép című, 1864-ben megjelent könyvét tartja az első olyan munkájának, amely már
, nyelvészeti eredményeken épülő néprajzi s magyar őstörténeti munka". Uo. 458. Zsig¬
mond Gábor is azt bizonyítja, hogy késői munkáinak alapgondolatai már korán kialakul¬
tak. Vö. Zsigmond: i. m.
Munkácsi: i. m. 474. Még pontosabb lenne a , nemzetiségi viszonyok tanának" nevezni,
ahogy Heller Bernát Eötvös József etnográfia-felfogását jellemzi. Ő ugyan nem mondja,
de Eötvösnek a nemzetiségi törvényjavaslatot előterjesztő beszédéből vett idézetek és
Hunfalvy felfogása között nagy a rokonság, s ez nem meglepő, miután azonos nemzetfel¬
fogást képviseltek. Lásd Heller Bernát: Eötvös József báró, a népköltészet és a néprajz.
Ethnographia 24 (1913) 326-332. id. 330.