Page 17 [17]
NEMZETI DISKURZUS ÉS NÉPRAJZ
oye
A néprajz mint önálló tudomány kialakulása Európa-szerte hosszú 19. századi
folyamat. Bármilyen kezdeteket, előzményeket is veszünk tekintetbe — Magyar¬
országon ez Julianus baráttól kezdve a felvilágosodás, a romantika jegyében
tevékenykedő néhány szerzőn át igen szerteágazó előzményeket jelenthet —,
kiformálódásának ösztönzője és egyben kerete a nacionalizmus volt. A néprajz
ezért a nemzet konstrukciójában kardinális szerepet játszó tudományok köré¬
be sorolható. Mindaz az ismeretanyag, amit a néprajz feltárt, a nemzeti tudat
s a nemzeti kultúra építőanyagául szolgált, s bizonyos eszméi hozzájárultak
a kötőanyag megszilárdításához. A szak befogadó jellegű, tárgya tágas. Az
1889-ben megalakult Magyarországi Néprajzi Iársaság alapszabálya szerint:
A társaság tanulmányozásának tárgyai: az ország mai és egykori népeinek
eredete, fejlődése, állapota; ethnikai jelleme és anthropológiai mivolta; a nép¬
lélek és népélet nyilatkozatai. Ilyenek: életmód, foglalkozás, lakás, eszközök,
díszítés, zene és költészet, táncz és játék, szokások és erkölcsök, szólásmód és
közmondás, hagyomány és monda, babona és ráolvasás, népmese és találós
mese, népdal és rege stb., végre az ország lakóinak testi alkata. " Nemcsak sok¬
felé mutató, de súlyos szavak is ezek, különösen a felsorolás élén álló fogalmak.
A tárgykör ilyen körülhatárolása történetileg alakult ki. Különféle elszórt fel¬
jegyzések után nagyobb figyelem elsőként a népköltészetre irányult a roman¬
tika hatására, majd egyre tagoltabb irányból fordultak a közrendűek - a nép
- életének , nyilatkozatai" felé.
A néprajz tág nemzeti vonatkozásrendszere ellenére jogos a kérdés: hozzá¬
szólt-e ez a még formálódó szaktudomány a korszak nemzetvitáihoz? Ez annak
! A magyarországi néprajzi társaság alapszabályai. Bp., 1889. — több helyen közölve, legutóbb
lásd más dokumentumokkal: Százéves a Magyar Néprajzi Társaság. Néprajzi Hírek 18 (1989)
1-3. sz. A magyar néprajz tudománytörténetéhez lásd Bartucz Lajos: A magyar nemzetis¬
meretről. Ethnographia 47 (1936) 519; Tálasi István: Néprajzi életünk kibontakozása. Bp., 1948;
Kósa László: A magyar néprajz tudománytörténete. Bp., 1989. (második kiadás 2001). Az itt
követett tudománytörténet nem a mai — már , kész" — szaktudományból indul ki, nem az
ide vezető egyenes utat keresi, hanem azt igyekszik rekonstruálni, hogy az egyes korsza¬
kokban a kortársak mit tekintettek saját tudományukra jellemzőnek, mi volt közösen
alakított tudásuk, milyen kapcsolatrendszerben formálták szakjukat.