Seite 13 [13]
OCR
Bevezető. Miért a tudománytörténet? e 11 hogy a néprajz alakulásában, diszciplínává fejlődésében egy sajátos , múzeumi korszakot" élt meg. A tudományterület fő sodra ekkor épp a múzeumi megközelítésben kristályosodott ki — többek között a tárgygyűjtés, a formai, tipolögiai elemzés, a típusmeghatározás és -bemutatás — kérdéseiben, amit azonban még folyamatában , ki kellett találni", illetve meg kellett honosítani részben a külföldi — ugyancsak még alakulóban lévő — módszerek, irányok alapján, részben bizonyos mértékű helyben képződött szükségletek — invenciók - jegyében. Mind a néprajz, mind a néprajzi múzeum mint önálló szakterület a szakmai önmegteremtés és változás sodrában alakult, illetve nyerte el azt a diszciplináris rendszerét s formáját, amit a későbbiekben sem lehet egyszer s mindenkorra zárt, befejezett adottságként kezelni. Másként fogalmazva: a kezdetek elemzése azt mutatja, hogy mind a néprajz, mind a néprajzi múzeum egy bonyolult, lépésenként — ám nem kizárólag , logikus", , törvényszerű" módon - alakuló formációs folyamat terméke. Ahogy a , néprajzi múzeum", úgy a , néprajz" sem lett befejezett entitás, mert mindig valamilyen gyakorlat nyomán öltött s ölt testet, különféle hangsúlyokkal. Az egyes szakaszok, kísérletek valamilyen mértékben egymásra épültek, de távolról sem egy töretlen, egyenes vonalú előrehaladás jegyében. Az orientációs pontok, a kapcsolódások más szakterületekkel többször megváltoztak, egykor domináns tudományos kérdések elhaltak, múzeumi gyűjteménycsoportok veszítették el jelentőségüket — bár ezt inkább takargatni szokás, mint nyilvánosan, a tanulságokat levonva megfogalmazni. A múlt különféle tényeinek, regisztereinek megismerésén túl a tudománytörténeti vizsgálódás tehát olyan felismerésekhez vezet, amelyek a szakmai kontinuitás fenntartását s tudatos építeset is szolgäl(hat)jak - ha értő kezekbe kerülnek. A kötet két nagy részből áll. A tanulmányok első csoportja eszmetörténeti keretben tárgyalja a néprajz és amúzeum kölcsönös viszonyát. Vizsgálja a 19. századi nemzeti diskurzus és a néprajz kapcsolatát, amely néprajz forrásai önmagukban is reflexiót igényelnek, továbbá taglalja a néprajzi gyűjtemények kezdeti alakulását, különböző típusait. Foglalkozik a néprajzi tárgygyűjtés olyan tágabb társadalmi összefüggésével, mint a néprajzi, , népművészeti" tárgyakat preferáló műgyűjtés, vagy a nép alkotókészsége, ízlése iránt megnyilvánuló művészi érdeklődés, illetve szemléletmód. A tanulmányok második csoportja a szorosabban vett múzeumi gyakorlat és a módszertan kérdéseit taglalja. Egy-egy szakember munkásságán belül a kutatás és a múzeumi eljárások olyan központi kérdéseit mutatja be, mint a korai állomásozó, tárgycentrikus , terepmunka", a vizuális képalkotás és dokumentáció, az információbőségre törekvő helyszíni kérdőíves adatfeltárás, a néprajzi tárgyfogalom alakulása, a korai kiállítási, reprezentációs eljárások, valamint a terepkutatás morális kérdései. Ezek a tanulmányok a magyar nép
