Seite 13 [13]
Bevezető. Miért a tudománytörténet? e 11
hogy a néprajz alakulásában, diszciplínává fejlődésében egy sajátos , múzeu¬
mi korszakot" élt meg. A tudományterület fő sodra ekkor épp a múzeumi
megközelítésben kristályosodott ki — többek között a tárgygyűjtés, a formai,
tipolögiai elemzés, a típusmeghatározás és -bemutatás — kérdéseiben, amit
azonban még folyamatában , ki kellett találni", illetve meg kellett honosítani
részben a külföldi — ugyancsak még alakulóban lévő — módszerek, irányok
alapján, részben bizonyos mértékű helyben képződött szükségletek — inven¬
ciók - jegyében. Mind a néprajz, mind a néprajzi múzeum mint önálló szak¬
terület a szakmai önmegteremtés és változás sodrában alakult, illetve nyerte
el azt a diszciplináris rendszerét s formáját, amit a későbbiekben sem lehet
egyszer s mindenkorra zárt, befejezett adottságként kezelni. Másként fogal¬
mazva: a kezdetek elemzése azt mutatja, hogy mind a néprajz, mind a népraj¬
zi múzeum egy bonyolult, lépésenként — ám nem kizárólag , logikus", , tör¬
vényszerű" módon - alakuló formációs folyamat terméke. Ahogy a , néprajzi
múzeum", úgy a , néprajz" sem lett befejezett entitás, mert mindig valamilyen
gyakorlat nyomán öltött s ölt testet, különféle hangsúlyokkal. Az egyes sza¬
kaszok, kísérletek valamilyen mértékben egymásra épültek, de távolról sem
egy töretlen, egyenes vonalú előrehaladás jegyében. Az orientációs pontok,
a kapcsolódások más szakterületekkel többször megváltoztak, egykor domi¬
náns tudományos kérdések elhaltak, múzeumi gyűjteménycsoportok veszí¬
tették el jelentőségüket — bár ezt inkább takargatni szokás, mint nyilvánosan,
a tanulságokat levonva megfogalmazni. A múlt különféle tényeinek, regisz¬
tereinek megismerésén túl a tudománytörténeti vizsgálódás tehát olyan fel¬
ismerésekhez vezet, amelyek a szakmai kontinuitás fenntartását s tudatos épí¬
teset is szolgäl(hat)jak - ha értő kezekbe kerülnek.
A kötet két nagy részből áll. A tanulmányok első csoportja eszmetörténeti
keretben tárgyalja a néprajz és amúzeum kölcsönös viszonyát. Vizsgálja a 19.
századi nemzeti diskurzus és a néprajz kapcsolatát, amely néprajz forrásai
önmagukban is reflexiót igényelnek, továbbá taglalja a néprajzi gyűjtemények
kezdeti alakulását, különböző típusait. Foglalkozik a néprajzi tárgygyűjtés
olyan tágabb társadalmi összefüggésével, mint a néprajzi, , népművészeti"
tárgyakat preferáló műgyűjtés, vagy a nép alkotókészsége, ízlése iránt meg¬
nyilvánuló művészi érdeklődés, illetve szemléletmód.
A tanulmányok második csoportja a szorosabban vett múzeumi gyakorlat
és a módszertan kérdéseit taglalja. Egy-egy szakember munkásságán belül
a kutatás és a múzeumi eljárások olyan központi kérdéseit mutatja be, mint
a korai állomásozó, tárgycentrikus , terepmunka", a vizuális képalkotás és do¬
kumentáció, az információbőségre törekvő helyszíni kérdőíves adatfeltárás, a
néprajzi tárgyfogalom alakulása, a korai kiállítási, reprezentációs eljárások,
valamint a terepkutatás morális kérdései. Ezek a tanulmányok a magyar nép¬