Page 12 [12]
OCR
10 9 Néprajz és muzeológia mányról, illetve a múltjáról alkotott elképzelésünk. A régebbi tudománytörténet leginkább egy fa rajzával jellemezhető, amely a nyugati kultúrában gyökerezik, s amely mélyen belenyúlik az antikvitásba, a gyökerek az ókori Egyiptomig és Babilóniáig nyúlnak. A tudománytörténész feladata a fa növekedésének és kilombozódásának a nyomon követése. A mai állapot jobban hasonlít a glóbuszt beborító emberek és anyagi dolgok sűrű, a társadalmi, kulturális, gazdasági és vallási életből fakadó kusza halmazához. A történész feladata most az, hogy kitalálja, miként tekintették a tudás és a gyakorlat bizonyos formáit ebben a tevékenységi körben , tudománynak", mi tartotta fenn a tudományt társadalmi, kulturális és anyagi szempontból, ki részesült annak előnyeiből, és ki szenvedett kárt annak kialakulása során (Nyhart 2016: 3). Nem szükségszerű, hogy ebben a képben a fejlődés elve elvesszen, ám mint mindent mozgató orientációs pont elenyészik. Cserébe a tudomány mozgásáról egy sokoldalúbb, ellentmondásoktól sem mentes, a korábbinál életszerűbb — kevésbé mitikus - képet nyerünk. A tudománytörténet Magyarországon még nem olyan elterjedt, mint egyegy szaktudomány saját speciális területeinek a művelése. A néprajzban mindig is volt érdeklődés az előzmények iránt, rendre jelentek meg olyan tanulmányok, összefoglalók, amelyek a tudományszak gyökereit, alakulását, eszmetörténeti kapcsolódásait vizsgálták. Önállóságra azonban még nem tett szert a néprajzi tudománytörténet, szemben például az építkezéskutatással, a szokáskutatással, a vallási néprajzzal. Változások azonban fel-fel bukkannak, a töretlenül divatozó ünnepélyes múltba tekintés mellett a historicista és konstruktivista felfogás is kezd alakot ölteni. Mindezek nyomán a mélyen gyökerező és egyre lombosodó fa képzetét itt is ki-kikezdi a tudományszak mozgásának többpólusú, sokkal érzékenyebb tudománytörténeti megközelítése. A jelen kötet a magyar néprajz történetét a múzeum és a múzeumi gyűjtés szemszögéből tárgyalja. Arra vállalkozik, hogy bemutassa azokat a törekvéseket, amelyek folyamatában és eredményeként létrejött Magyarországon a néprajzi múzeum intézménytípusa a maga sajátosságaival jellemző változatában. Ez az intézményesülési folyamat szakszerűsödést jelent, különböző irányokból érkező szakemberek munkáját, tudományos elképzeléseit, egymás közötti vitáit, egyéni ambícióit foglalja magában, valamint a külső társadalmi, politikai, közérdeklődésbeli körülmények hatásait, befolyásait. Különböző pólusok kölcsönös egymásra hatásának folyamatáról van szó, hiszen a 19. század második felében nem volt sem kész néprajz, még kevésbé világosan körülhatárolt feladatkörrel meghatározott vagy elképzelt , néprajzi múzeum". A múzeumi differenciáció, vagyis egy szakterület viszonylagos önállósodása, , leválása" az osztatlan régiségtan bázisáról egyúttal azt is jelentette,
