Page 26 [26]
24 ÁRANY ZSUZSANNA
létezésből való kiszakadást (ahogyan ő fogalmaz: a , Negyedik Kiterjedésbe" csöp¬
pen), csak nevet a spiritisztákon, hiszen (most derül ki) teljesen más irányba
tapogatóztak a túlvilági létet illetően, mint ami , valójában" történik az ember¬
rel ilyenkor:
»Mosolyognom kell, ha eszembe jutnak azok a spiritiszta ülések, amiken kutatásaim
közben (s főként összeköttetések beszerzése céljából) részt vettem. Ködös alakzatok kóvá¬
lyogtak a levegőben, s a fényképezélemezen, a bizonyos »anyag«, amiről ők beszéltek, az
»ektoplazma«, »fotoplazmax, »asztraltest« (s egyeb formak), amelyekben az ö kisérteteik
jelentkeznek (egyébként nagyon erthetö ez!) sokkal inkább hasonlítanak köddé és vízpárává
szétomló, a semmi, vagy még inkább a káosz felé visszaigyekvő létezés megnyilvánulásai¬
boz (tulajdonképpen a buddbizmus vallásáboz volna közük s nem a mi egészségesebb
európai spiritizmusunkboz), mint a háromnál is több kiterjedés lényeibez, háromnál is
több! [...] mondtam is ezeknek a spiritisztáknak: lehet, hogy a ti szellemeitek léteztek
valamikor, az életnek valami test előtti, primitív fokán, de ha maradt még belőlük néhány
ásatag példány, igazán nem érdemlik meg, bogy visszabívjuk őket [...] amit médiumok
útján »nyilatkoznak«, abban ezek az ektoplazmak és asztraltestek, kevesebb megértését
árulják el a létezés értelmének, mint amennyivel egy ősplazma, vagy egysejtű ázalag
alkalmazkodott a földi létezéshez! [...] az önök fehér lepedővel és áttetsző fehér festékkel
vagy ködfátyollal ábrázolt »kisértetei« egy, az élő testnél alacsonyabb fokát jelentik a léte¬
zésnek" (Karinthy, 2011, p. 85).
Kétségtelen, hogy az idézet fiktív szövegből származik, s a narrátor nem feleltet¬
hető meg a regényírónak, ám e ponton nem tekinthetünk el Karinthy természet¬
tudományos alapállásától, valamint esszéiben közölt spiritizmuskritikájától, így
tehát érdemes ezt a szempontot is számításba vennünk az értelmezésnél.
A történet végén, számos fantasztikus kalandon túljutva, Oldtime az ószövet¬
ségi Ábrahám testébe kerül, ahol egy gondolatként bukkan fel, s mint ilyen, öngyil¬
kosságra veszi rá a „gazdatestet”. Azt akarja megtudni: létezik-e valami plusz,
valami tisztán szellemi az anyagi világon túl, vagy ott van mindennek a vége,
ameddig az anyag (a látható, a tapintható világ) tart. Ekkor találkozik lényegében
a leremtővel is (meghallja a Hangot), akitől megtudja, hogy az ember voltaképp
semmi, mindössze egy gondolat. Karinthy műve Dante világát idézi a zárlattal is:
kiderül, hogy a riporter egész életében csak azért kereste a feltűnést, hogy fiatal¬
kori szerelmének hírt adjon magáról, s így végre megtalálhassa. És a túlvilágra is
azért ment át, hogy újra együtt lehessenek, mert a lány — mint épp a sajtóhírekből
kiderült — időközben meghalt egy vonatbalesetben.
Az író tehát a Mennyei riportban megpróbál felelni a ,nagy kérdésre", misze¬
rint mi következik a halálunk után. Válaszai — ahogyan Hegyi Zoltán Imre
fogalmaz —