A köznyelvi szókincs lejegyzését, összegyűjtését a köznyelvi (általános nyelvi)
szótárakban találjuk, ezzel a lexikográfia foglalkozik. A speciális nyelvi szókincs
gyűjteményeit szakszótárakban, terminológiai szótárakban és terminológiai
adatbázisokban találjuk, ezzel a szaklexikográfia és a terminológia foglalkozik.
Kicsit leegyszerűsítve: a lexikográfia azt keresi, mi a szóalakhoz kapcsolódó je¬
lentés (vagyis célja a címszó leírása, különféle nyelvtani és jelentéssel kapcsola¬
tos információk megadása); a terminológia pedig azt keresi, hogy a fogalom
micsoda (milyen főbb jellemzői vannak, a jelentését és más fogalmakhoz való
viszonyát hogyan lehet megfelelően megadni, vagyis cél a denotátumok leírása),
és hogy milyen megnevezések kapcsolódnak hozzá (amelyek segítségével a szö¬
vegekben megtalálhatóvá válik).
A műszaki szabványosításban fontos az, hogy először a fogalmakat szabvá¬
nyosítsák, ezt pedig úgy lehet megtenni, ha definiálják őket. Így lehet egyben
nyelvfüggetlenné is tenni fogalmi rendszereket: ha a definíció minden egyes
nyelvben érvényes, akkor a hozzárendelt szóalak csak ,puszta cédula", amely a
fogalom egyértelmű jelölésére szolgál. Ha egy adott tárgykör minden fogalmát
szabványosítanák, ha a fogalmak monoszémek lennének, és nem létezne szino¬
nímia, akkor az így megírt szövegek könnyen fordíthatók lennének. A műszaki
szabványosításban erre törekednek (hagyományosan ezt a normatív típusú ter¬
minológiatant kötjük Eugen Wüster? nevéhez), de a valós nyelvhasználat nem
így működik. Azért is lényeges ezt hangsúlyozni, mert él még az a téves elkép¬
zelés, hogy szakszövegeket azért , könnyű" fordítani, mert egy-az-egyben meg¬
feleltetésekkel adhatók meg a terminusok a különböző nyelveken. Holott a való¬
ságban a szakszövegekben előforduló terminusok fordítása az N:N (sok a sokhoz)
relációval írható le a legreálisabban.?