Page 41 [41]
1. Szociálpedagógia és a szociálpedagógus által működtetett csoportmunka sajátosságai | 39
e Altruizmus: megtapasztalása szintén fontos elem.
Az önirányultságból a másikra való odafigyelés
egységbe kovácsolja a csoportot, amiből a tagok
erőt meríthetnek. Megérzik, hogy fontosak egymás
számára, és képesek egymást segíteni.
e Az elsődleges család mint csoport korrektív megismétlése:
a csoport és a család érzelmi megtapasztalása között
hasonlóság létrehozása. Ez a jelenség meghatározza a
tagok egymáshoz és a vezetőhöz való viszonyát, miközben
új adaptációs lehetőséget jelenthet a tagok számára.
e Társas készségek kialakítása: szerepek, szituációk kipróbálásával
a tag magatartási és kommunikációs módokat,
kapcsolati mintákat sajátíthat el.
e Interperszonális tanulás: a társas térben elhangzott
vélemények, visszajelzések alakíthatják a
tagok ismereteit, szemléletét a világról.
e Utánzó viselkedés: a csoportvezető és a tagok viselkedése
is mintaként szolgálhat a résztvevők számára.
e Csoportösszetartás: az összetartozás, a közösséghez
tartozás támogatást adhat a tagok számára.
e Katarzis: a csoport elfogadó légkörében az érzelmek
szabad megjelenése felszabadító erejűvé válhat.
Yalom fenti elméletének interpretálását azért is tartottuk fontosnak, mert a
szociális csoportmunka irodalmában Toseland és Rivas (1997a) a szociális cso¬
portokban lezajló változások esetében hasonló összetevőkről írnak.
Andersen (1990) a változás két útjáról ír az általa definiált visszajelző csoport¬
ban. Az első utat úgy említi, mint amely a csoport vezetőjétől indul, illetve az
ő attitűdje hozza létre. A tag fenyegetve érzi integritását a csoportban, hiszen
a vezető korlátozó, tekintélyelvű magatartással van jelen. A személyiség integ¬
ritásának megvédése érdekében a személy elzárkózik a kívülről jött utasítástól
vagy előírástól. Az elzárkózásnak ebben a folyamatában a személy korlátoz¬
za cselekvését. Ezt a korlátozást a külső instruktor (pl. terapeuta) vagy tanár
megelégedetten veheti tudomásul, főleg, ha a korlátozás leállítja a deviáns vagy
inadekvát magatartást. Andersen az egyén szociális tanulásával kapcsolatban
megemlíti azt, hogy , az egyén érzékelése, a tudása és a cselekvése dinamikus
hármas egységet alkot" (Andersen 1990).
Amennyiben Andersen érzékelés, tudás, cselekvés egységének alakulására
vonatkozó gondolatait figyelembe vesszük, láthatjuk ennek a veszélyeit is. Ha