Page 39 [39]
OCR
1. Szociálpedagógia és a szociálpedagógus által működtetett csoportmunka sajátosságai | 37 1.6. A csoport hatása az egyénre (terápia, személyiségfejlesztés, önismeret, terápiás hatás) Buda gondolataiból kiindulva ráláthatunk a csoportban zajló tanulási folyamat mikéntjére. Azt mondja, hogy a csoport sok próbacselekvési lehetőséget nyújt, a tagok és a vezető által történő visszajelzések pedig a viselkedés finom irányítását, célzott szabályozását teszik lehetővé. Kérdés, hogy mi lesz az eredménye ennek a folyamatnak. Ez lehet önismeretszerzés, gyógyulás vagy személyiségfejlődés. Ezek a fogalmak szorosan kapcsolódnak egymáshoz, ám teljesen egyértelmű, hogy nem lehet egymással felcserélni őket. Az önismeret minden változás, minden önmagunk tevékenységét igénylő szituáció kiindulópontja. Az egyén a személyiség fejlődése során nagyon sok olyan helyzettel találja magát szemben, amelyek feldolgozásával természetes úton, azaz önreflexió segítségével jut önismerethez. Ez a folyamat a személyiségfejlődés akadályoztatása esetén nem, illetve torz módon zajlik le, így az önismeret torz vagy nem reális állapotot tükröz, az egyén viselkedése pedig inadaptívvá válik. Ekkor terápiára van szükség, amely során az egyén személyisége és viselkedése változik, vagyis gyógyul. Buda szerint ,az önismereti módszerek laboratóriumi helyzetben lényegében azokat az élményeket és emberközeli eseményeket dúsítják fel, amelyek a szokványos személyiségfejlődésben is érlelően, fejlesztően hatnak." Az önismereti igény mögött rendszerint valamilyen önmagunkkal szembeni elégedetlenségünk áll, mondja Buda. Ez az állapot eleve magában foglalja a fejlődés igényét. Önismereti igény esetén tehát a személyiség fejlődik, ám ehhez olyan térre van szükség, ahol az egyén tét nélkül kipróbálhatja magát, gyakorolhatja önmaga viselkedéses reakciókészségét, és ezáltal tanulhat. Ennek a színtere a csoport. A szerző ugyanakkor azt is megemlíti, hogy ,a személyiségfejlesztő csoport terápiás hatású is, a terápia és a személyiségfejlesztés között nincs minőségi különbség, hanem csak mennyiségi" (Buda 1989). Ennek a gondolatnak a megértésében Szőnyi elmélete van segítségünkre, aki a következőket mondja: , Saját és mások érzéseiről, viselkedéséről, hatásáról új felismerésre, belátásra jut a tag, a belső változással külső viszonyulásban, viselkedésben is létrejöhet változás. Ezt a lelki mikrofolyamatot nevezhetjük terápiás elemnek, terápiás momentumnak" (Szőnyi 2005). Ennek a mechanizmusa szerinte minden csoportban azonos. A terápiás elemek, ha a csoport céljának megfelelően, és a munkamódra odafigyelve, tudatosan szerveződnek, terápiás folyamattá, a személyiség érdemi változásává, fejlődésévé állnak össze. Bizonyos
