Page 39 [39]
1. Szociálpedagógia és a szociálpedagógus által működtetett csoportmunka sajátosságai | 37
1.6. A csoport hatása az egyénre
(terápia, személyiségfejlesztés,
önismeret, terápiás hatás)
Buda gondolataiból kiindulva ráláthatunk a csoportban zajló tanulási folyamat
mikéntjére. Azt mondja, hogy a csoport sok próbacselekvési lehetőséget nyújt,
a tagok és a vezető által történő visszajelzések pedig a viselkedés finom irányí¬
tását, célzott szabályozását teszik lehetővé. Kérdés, hogy mi lesz az eredménye
ennek a folyamatnak. Ez lehet önismeretszerzés, gyógyulás vagy személyiség¬
fejlődés. Ezek a fogalmak szorosan kapcsolódnak egymáshoz, ám teljesen egy¬
értelmű, hogy nem lehet egymással felcserélni őket. Az önismeret minden vál¬
tozás, minden önmagunk tevékenységét igénylő szituáció kiindulópontja. Az
egyén a személyiség fejlődése során nagyon sok olyan helyzettel találja magát
szemben, amelyek feldolgozásával természetes úton, azaz önreflexió segítsé¬
gével jut önismerethez. Ez a folyamat a személyiségfejlődés akadályoztatása
esetén nem, illetve torz módon zajlik le, így az önismeret torz vagy nem reális
állapotot tükröz, az egyén viselkedése pedig inadaptívvá válik. Ekkor terápiára
van szükség, amely során az egyén személyisége és viselkedése változik, vagy¬
is gyógyul. Buda szerint ,az önismereti módszerek laboratóriumi helyzetben
lényegében azokat az élményeket és emberközeli eseményeket dúsítják fel,
amelyek a szokványos személyiségfejlődésben is érlelően, fejlesztően hatnak."
Az önismereti igény mögött rendszerint valamilyen önmagunkkal szembeni
elégedetlenségünk áll, mondja Buda. Ez az állapot eleve magában foglalja a fej¬
lődés igényét. Önismereti igény esetén tehát a személyiség fejlődik, ám ehhez
olyan térre van szükség, ahol az egyén tét nélkül kipróbálhatja magát, gyako¬
rolhatja önmaga viselkedéses reakciókészségét, és ezáltal tanulhat. Ennek a
színtere a csoport. A szerző ugyanakkor azt is megemlíti, hogy ,a személyiség¬
fejlesztő csoport terápiás hatású is, a terápia és a személyiségfejlesztés között
nincs minőségi különbség, hanem csak mennyiségi" (Buda 1989).
Ennek a gondolatnak a megértésében Szőnyi elmélete van segítségünkre, aki
a következőket mondja: , Saját és mások érzéseiről, viselkedéséről, hatásáról új
felismerésre, belátásra jut a tag, a belső változással külső viszonyulásban, visel¬
kedésben is létrejöhet változás. Ezt a lelki mikrofolyamatot nevezhetjük terápi¬
ás elemnek, terápiás momentumnak" (Szőnyi 2005). Ennek a mechanizmusa
szerinte minden csoportban azonos. A terápiás elemek, ha a csoport céljának
megfelelően, és a munkamódra odafigyelve, tudatosan szerveződnek, terápiás
folyamattá, a személyiség érdemi változásává, fejlődésévé állnak össze. Bizonyos