Seite 34 [34]
32 | I.ELMÉLETI KÖZELÍTÉSEK
amelynek alapján ezeket jobban el tudjuk különíteni a terápiás csoportoktól.
Nem gondolhatjuk, hogy egy teljesen más megközelítésű csoportmunka fogal¬
mat találunk majd a pszichológiai csoportokhoz képest, hiszen a közös gyökerek
a pszichológiai csoportokhoz vezetnek vissza, illetve azok hatásai érezhetőek.
A terápiás csoportoknál már említett Pratt a betegeivel való foglalkozás so¬
rán szociális szakembereket is alkalmazott, sőt a terápiás csoportokon ezek a
szakemberek is jelen voltak, és bár nem volt specifikus csoportvégzettségük,
de mondhatjuk, hogy az első szakemberek voltak, akik szociális csoportmun¬
kát végeztek. Ennek ellenére az európai (Arnold Toynbee, Toynbee Hall sett¬
lement ház, London, 1877), az amerikai (Jane Addams, Hull House, Chicago,
1889) és magyarországi (settlement mozgalom Újpesti Főiskolai Szociális Telep,
Hirschler Rezső vezetésével, 1912) szociális csoportmunka kialakulása is a sze¬
génygondozáshoz, a settlement mozgalomhoz köthető. A settlement házakban
tevékenykedő - főleg szociológiát hallgató — egyetemisták egyrészt különböző
fontos információkkal látták el a csoport tagjait, másrészt segítették a társadal¬
mi életben való részvételhez szükséges készségek kialakítását, vagy a meglévők
korrekcióját. A szolgáltatások között fontos volt a szabadidős programok szer¬
vezése is. Lathatjuk majd, hogy a szociälpedagögusi csoportmunka ertelmeze¬
sénél a szabadidős tevékenység fontos lesz, de nem egyedüli és fö meghatärozö¬
ja amunkaformának. (Müller 1992)
A szociális munka csoportos munkaformájának kialakulását legjobban a te¬
vékenység elnevezésére adott fogalmak értelmezésén keresztül lehet tisztázni,
amelynek során Szilvási tanulmányára támaszkodunk (Szilvási 1997), ám az
abban szereplő meghatározásokat kritikai beállítódással fogjuk interpretálni.
A csoportmunka fogalmi használata során a szociális munkában először szo¬
ciális csoportmunkának nevezték el a csoporttal végzett tevékenységet. Ennek
a lényegét úgy határozták meg, hogy a csoport a probléma köré szerveződik,
az egyén pedig másodlagos. A csoporttevékenység a problémamegoldásra fóku¬
szál, amelynek alapját a problémamegoldó modell alkotja. Ez a típusú csoport¬
munka-megközelites jelen van a szociälpedagögusi csoportfelfogäsban, hiszen
a tagok jellemzőiből összeállított szükségletcentrikus programterv középpont¬
jában itt is a tagokra jellemző probléma áll. Ám különbségként elmondható,
hogy a problémát szükségletté fordítjuk, és azt a problémamegoldó folyamat
szakaszainak megfelelően, a tagok igényeit, tempóját, sajátosságait figyelembe
véve dolgozzuk át.
Ahogy a pszichológiai csoportok megerősödtek Európában és az USA-ban,
egyre jobban fejtették ki hatásukat a társszakmákra. Ennek ékes bizonyíté¬
ka az, hogy a szociális munkában használt csoportmunka második elnevezése
csoportterápia volt. Ez már a nevében is sejteti azt a hasonlóságot, amelyet a