Oldal 29 [29]
1. Szociálpedagógia és a szociálpedagógus által működtetett csoportmunka sajátosságai | 27
Lewin az 1940-es években kidolgozta mezőelméletét, amely szintén nagy hatás¬
sal volt a csoportfelfogásra. Szerinte a csoport egy erőtér, amelyben komplex, a
csoporttagokra ható viszonyrendszerről beszélhetünk. , A társas mező nem téri
jelenség, hanem a másiktól érkező felszólítások, tiltások, üzenetek összessége."
A csoportdinamika mint önálló kutatási terület az 1930-as években jött létre
Amerikában Lewin nevével fémjelezve. Ő hozta létre a csoportdinamikai kuta¬
tásokat szolgáló önálló intézményt, amelyet a következő feltételek támogattak:
a felismerés, hogy a csoportdinamikának szerepe van a munkatevékenységek
hatékonyságában; több munkaterületen is használható a társadalomban (terá¬
pia, oktatás, klubok, táborok); valamint a társadalomtudományok dinamikus
fejlődése mellett új kutatási módszerek jelentek meg.
Erős kölcsönhatás alakult ki az NTL és Rogers (1996) csoportfelfogása kö¬
zött, aki 1946-ban kezdett csoportokkal foglalkozni. Módszerét ,encounter¬
nek", találkozásnak nevezte el. Humanisztikus-egzisztencialista megközelítésé¬
vel a bizalomteli, kohezív csoportlégkört, a visszacsatolást, a becsületes, őszinte
konfrontációt vezeti be a csoportmunka történetébe.
Rogers a tanulás folyamata során azt a típusú tanulást tekintette a legfon¬
tosabbnak, amely belülről kezdeményezett, és felfedező jellegű. A személyköz¬
pontú megközelítés egy sajátos létezési mód. A tanulást serkentő attitűd össze¬
tevői nála ,a kongruencia, a feltétel nélküli pozitív elfogadás, és az empatikus
megértés" (Rogers 1983).
Mára a rogersi csoportmunka fogalma kiszélesedett (Buda 1989), és min¬
denfajta csoportmödszer gyüjtöfogalmävä vält, amely „klinikailag nem be¬
teg emberek szämära ônismeret-fokozäst és személyiségfeilesztést tűzött ki
célul." Klein Sándor is elismerően ír a személyközpontú megközelítésről, és
azt mondja, hogy ma az egyik legnépszerűbb pszichoterápiás-pszichológiai¬
pedagógiai irányzat. , Nem mentes bizonyos politikai naivitástól, de kellő kri¬
tikával fogadva, a lényegét átvéve megsokszorozhatja például a tanárképzést,
vezetőképzést, pályaválasztást, s a nevelési tanácsadó szolgáltatását (Klein
1996). Ebből is látszik, hogy a pszichológiai csoportok fejlődése hat minden
olyan szakmára, ahol a szakember a saját személyiségén keresztül dolgozik a
vele kapcsolatba kerülővel.
Wolpe és Lazarus (1966) a klienst mint csoporttagot inkább pedagógiai fo¬
galmakkal közelítették meg. Fontosnak gondolták a nevelést, és nem tekintet¬
ték betegnek a tagokat. Fő céljuk a hiányzó viselkedéselemek megtanítása volt
a csoportban.