Page 27 [27]
OCR
1. Szociálpedagógia és a szociálpedagógus által működtetett csoportmunka sajátosságai | 25 áll, melyekkel az egyén magjának sok dolga volt." Azt is mondja, hogy ezeket a személyeket, tárgyakat az egyén emocionálisan köti magához. , Aichorn kallódó fiatalokkal dolgozott, akikkel csoportban gyakorolták azokat a helyzeteket, amelyekkel naponta kellett küzdeniük a szociális adaptációjuk érdekében. Adler, az individuálpszichológia megalapítója a húszas években nevelési tanácsadó hálózatot működtetett, ahol csoportokkal is dolgozott" (idézi Szőnyi 2005). A csoportmunka történetét meghatározó másik európai áramlat a foulkes-i frankfurti iskola. Foulkes (2000) mätrix-elmelete - amely az egeszlegesseget hangsúlyozó alaklélektanra is alapoz - kiemeli, hogy a csoport integrálja az egyéni viselkedéseket. , Az egyén a csoportban a csoport által változik." Foulkes később módszerét csoportanalízisnek nevezte el. (5-8 fős kiscsoportokkal dolgozott éveken keresztül, ahol a tagok száma változott, ezt tekintik a pszichoterápiás célú csoportok alapmodelljének.) Az európai fejlődésben kitüntetett szerepe van 1942 -1945 között a londoni Northfield katonai kórházban megindult kezdeményezésnek. Foulkes ekkor már itt tevékenykedett. Bionnal (1961) munkájuk során átszervezték a hierarchikus elveket képviselő katonai pszichiátriai részleget, és demokratikus, a pácienseket bevonó döntési mechanizmust alakítottak ki. Bion munkássága (alapfeltevés, csoport, munkacsoport) a szervezeti folyamatok önvizsgálata felé mozdult el, ami a Tawistock konferenciákon került továbbfejlesztésére. Mivel a háború miatt nagy szükség volt a csapatszellemre, szabad teret kaptak a kísérletre, ám Foulkes-ék nagy hibát követtek el, amikor a külső környezetet, azaz a katonai vezetőket nem vonták be a folyamatba, a szabad beszélgetésekbe, akik emiatt ellenük fordultak. A második kísérletben ezt a hibát már korrigálták. A kísérletek a Tawistock Klinikán (London) folytatódtak, az érdeklődés elmozdult a vezetőképzés, a megelőzés, a szervezeti működés elősegítése felé. Ezzel alapozták meg a szervezetfejlesztést. A northfeeldi tapasztalatok segítséget jelenthetnek napjaink csoportmunka-gyakorlatában is. Az igazi probléma ebben a kísérletben az volt, hogy egy hierarchizált rendszerben demokratikus döntéseken alapuló terápiás folyamatot vezettek be, ami a katonai vezetők számára nem volt meggyőző. Nem értették, hogy a csoport hogyan szolgálja majd a frontra visszakerült egyének parancs iránti tiszteletét, a parancsok azonnali végrehajtását. A program kidolgozói nem tartották fontosnak, hogy bevonják a feletteseket a terápiás folyamat megértésébe. Adódik a párhuzam, hogy a csoportmunkával a terepen dolgozó szociálpedagógusok is egy olyan munkaformát visznek be egy intézmény életébe, amiről az ott dolgozóknak általában kevesebb az ismerete és tapasztalata,
