Oldal 27 [27]
1. Szociálpedagógia és a szociálpedagógus által működtetett csoportmunka sajátosságai | 25
áll, melyekkel az egyén magjának sok dolga volt." Azt is mondja, hogy ezeket a
személyeket, tárgyakat az egyén emocionálisan köti magához.
, Aichorn kallódó fiatalokkal dolgozott, akikkel csoportban gyakorolták azokat a hely¬
zeteket, amelyekkel naponta kellett küzdeniük a szociális adaptációjuk érdekében.
Adler, az individuálpszichológia megalapítója a húszas években nevelési tanácsadó
hálózatot működtetett, ahol csoportokkal is dolgozott" (idézi Szőnyi 2005).
A csoportmunka történetét meghatározó másik európai áramlat a foulkes-i
frankfurti iskola. Foulkes (2000) mätrix-elmelete - amely az egeszlegesseget
hangsúlyozó alaklélektanra is alapoz - kiemeli, hogy a csoport integrálja az
egyéni viselkedéseket. , Az egyén a csoportban a csoport által változik." Foulkes
később módszerét csoportanalízisnek nevezte el. (5-8 fős kiscsoportokkal dolgo¬
zott éveken keresztül, ahol a tagok száma változott, ezt tekintik a pszichoterá¬
piás célú csoportok alapmodelljének.)
Az európai fejlődésben kitüntetett szerepe van 1942 -1945 között a londo¬
ni Northfield katonai kórházban megindult kezdeményezésnek. Foulkes ekkor
már itt tevékenykedett. Bionnal (1961) munkájuk során átszervezték a hierar¬
chikus elveket képviselő katonai pszichiátriai részleget, és demokratikus, a
pácienseket bevonó döntési mechanizmust alakítottak ki. Bion munkássága
(alapfeltevés, csoport, munkacsoport) a szervezeti folyamatok önvizsgálata felé
mozdult el, ami a Tawistock konferenciákon került továbbfejlesztésére.
Mivel a háború miatt nagy szükség volt a csapatszellemre, szabad teret kap¬
tak a kísérletre, ám Foulkes-ék nagy hibát követtek el, amikor a külső környe¬
zetet, azaz a katonai vezetőket nem vonták be a folyamatba, a szabad beszélge¬
tésekbe, akik emiatt ellenük fordultak. A második kísérletben ezt a hibát már
korrigálták. A kísérletek a Tawistock Klinikán (London) folytatódtak, az érdek¬
lődés elmozdult a vezetőképzés, a megelőzés, a szervezeti működés elősegítése
felé. Ezzel alapozták meg a szervezetfejlesztést.
A northfeeldi tapasztalatok segítséget jelenthetnek napjaink csoportmun¬
ka-gyakorlatában is. Az igazi probléma ebben a kísérletben az volt, hogy egy
hierarchizált rendszerben demokratikus döntéseken alapuló terápiás folya¬
matot vezettek be, ami a katonai vezetők számára nem volt meggyőző. Nem
értették, hogy a csoport hogyan szolgálja majd a frontra visszakerült egyének
parancs iránti tiszteletét, a parancsok azonnali végrehajtását. A program kidol¬
gozói nem tartották fontosnak, hogy bevonják a feletteseket a terápiás folyamat
megértésébe. Adódik a párhuzam, hogy a csoportmunkával a terepen dolgozó
szociálpedagógusok is egy olyan munkaformát visznek be egy intézmény életé¬
be, amiről az ott dolgozóknak általában kevesebb az ismerete és tapasztalata,