Page 26 [26]
24 | I.ELMÉLETI KÖZELÍTÉSEK
e pszichodinamikus/analitikus és direktív/didaktikus/
pszichoedukatív megközelítés,
e specifikus képzettség és a csoportvezetés szokványos
szocializációja (Szőnyi 2005).
Az első medikális pszichológiai terápiás csoportot a szakma 1905-re datálja.
Pratt 15-20 fős, tüdőbetegekből álló csoportokkal dolgozott, a légkörnek és az
interakcióknak nagyon nagy szerepet tulajdonított (id. Rudas 1990).
Az első csoportoknál, amelyek azután a klinikai csoport-pszichoterápiához
vezettek, igen erős volt a szociális indíttatása is. Pratt mellett már szociális
munkás dolgozott. A szociális szférában azonban először a , casework", az egyé¬
ni esetkezelés terjedt el, majd az 1930-as évektől ott is megjelent a csoportmun¬
ka. A csoportmunkát főleg feladat köré szervezték, ahol nagy hangsúlyt és sze¬
repet kapott a tagok autonómiája (Toseland és Rivas 1997a). Ennek a fejlődését
azonban a szociális csoportok kialakulásánál mutatjuk be, pontosan azért, hogy
külön is érzékelhessük a párhuzamosságokat és az eltéréseket; valamint azért,
mert a szociálpedagógusi csoportfogalom használatához minden áramlat, min¬
den elméleti iskola hozzájárult valamivel, és ezt célszerű külön-külön elemezni.
A csoportmunka fejlődésének elemzése során azt is látni kell, hogy az eltérő
társadalmi jelenségek miatt Európában és Amerikában a szerzők is egészen más
utat jártak be.
Európában az első világháború adott lökést a csoportforma használatának a
szociális szakmában. Moreno (1959) beszélgetőcsoportokat szervezett prosti¬
tuáltaknak (Morenot idézi Zeintlinger 1991). Kezdetben Európában dolgozott,
majd 1925-ben az USA-ba emigrált, és ott alkotta meg a csoportok vizsgála¬
tára alkalmas szociometria módszerét. A pszichodráma módszerének kidolgo¬
zásával speciális terápiás módszert vezetett be a csoportmunkába, amelynek
lényege a lélek cselekvéssel való feltárása volt. 1932-ben ő használta először a
csoport-pszichoterápia megnevezést, majd két év múlva megalakította az első
pszichodráma színházat, ahol a , színészek" a közönséget bevonva alakítottak
ki jeleneteket, és így dolgoztak fel témákat. Olyan fogalmakat vezet be, amelyek
később más irányzatoknak is meghatározói lesznek (pl. találkozás (encounter),
szabad interakció).
Moreno gondolkodása a csoportról nagyon sok új fogalmat vezetett be a cso¬
portmunka leírásába. Az egyik ilyen fogalom a szociális atom, amely elmélet¬
ként és módszerként egyaránt jól használható a szociális csoportokban. Moreno
(1959, idézi Zeintlinger 1991) kiemeli ezzel a fogalommal kapcsolatban, hogy , a
szociális atom az a legkisebb szociális egység, amelynek tartania kell az egyént,
hogy életképes legyen. Ez az atom személyek, tárgyak, állatok reprezentánsaiból