Page 35 [35]
OCR
SZABÓ DEZSŐ SZABADON LEBEGŐ TÁRSADALMA + 33 Ezek a tényezők alakítják ki azt a sajátos léthelyzetet, amelynek perspektívájában a szűkebb csoporthovatartozás háttérbe szorul, és az egyik határozott társadalmi képlethez sem tartozó személyek úgy érezhetik, hogy világlátásuk túlmutat az egyes léthelyzetek partikularitásán. Szabó Dezső önértelmezése ennek a léthelyzetnek a folyománya. A kisnemesi származású entellektüel túllép társadalmi csoportja nézőpontján, és némi tájékozódási idő és kapcsolatkeresés után egyaránt szakít a társadalom vezetéséért versengő két csoportosulás, a hagyományos arisztokráciával fémjelzett nagybirtokos elit és a modernséget kifejező új polgárság perspektívájával. Viszonylagos személyes függetlensége, műveltsége és összeurópai perspektívája azt a benyomást kelti benne, hogy a partikularitásokba fulladt nézőpontokkal és az azok mögött megbújó részérdekekkel szemben ő az, aki képes lesz ezektől elszakadva a társadalom egészének megragadására és hiteles képviseletére. Ez a léthelyzet és az ebből fakadó önértelmezés jogosítja fel az átfogó értelemadásra, az izmusok ötvözeteként olyan társadalompolitikai vízió megfogalmazására, ami a térség lényegét igyekszik megragadni. és legfőképpen ez vezet ahhoz, hogy önmagát a viszonyok radikális, de értő átalakítására képes, , társadalommérnöki?" pozíciójába helyezze. Szabó Dezsőt ennyiben a mannheimi , szabadon lebegő értelmiség" sajátos kelet-közép-európai alakjának tekinthetjük. Annak a köztes helyzetű társadalmi csoportnak a tagja, aki évszázadok óta folyamatosan érintkezésben van a társadalom többségét képező parasztsággal, illetve a felette lévő, a nagypolitikát irányító csoportokkal. Középstátusza és a rendi viszonyokból következő presztízse is lehetőséget kínál arra, hogy a polgárság új elemeivel is kapcsolatba lépjen. A különböző életvilágokkal érintkező, azon átjáró csoport tagjaként ezért képes magába olvasztani mindazokat a szellemi áramlatokat, amelyek az egyes rétegeket elválasztják. Ez a sajátos léthelyzet teremt lehetőséget arra a mannheimi , relacionizmusra", amely a különböző léthelyzetek ideológiai pozícióját magába olvasztva törekszik a társadalom egészének képviseletére. A Szabó Dezső-i relacionizmus sajátossága az, hogy úgy olvasztja magába a különböző társadalmi csoportok ideológiai tartalmait (az organikus társadalomszemléletet, az elesett csoportok képviseletét, az etatizmust, a szabadságjogokat stb.), hogy közben elvitatja a szemléletére ható csoportok jogát a társadalom egészének képviseletére. A Szabó Dezső-i relacionizmus ekképpen a partikularitásokon túlmutató össztársadalmi perspektívát nem az érintett csoportok bevonásával, hanem a - soreli hatalomkoncepciöhoz hiven - egy szük elit vezetesevel találja kivitelezhetőnek; miközben a század nagy hatást kiváltó politikai radikálisaihoz (a marxistákhoz, fasisztákhoz, nemzetiszocialistákhoz) hasonlóan a társadalom legnagyobb csoportjának nevében lép fel. Szokás ezt a sajátos megoldást egyszerűen az összeférhetetlennek, hálátlannak, bosszúvágyónak stb. nevezett Szabó Dezső jellemének tulajdonítani.
