Page 34 [34]
OCR
32 + AMAGYAR TÄRSADALOMFEJLÖDES HARMADIKUTAS ERTELMEZESEI társadalmi változás csak e társadalmi csoporton kívülről jövő beavatkozással valósítható meg. A Szabó Dezső-i helyzetértékelésnek több folyománya is van. Egyrészt ebből a helyzetből az következik, hogy a parasztság társadalmi kondicionálására lesz szükség. Vagyis a koncepcióban - a korszellemnek megfelelöen — a nevelésnek lesz kitüntetett szerepe. A parasztságban (és ezáltal a térség társadalomfejlődésében) benne rejlő potenciál kibontakoztatása csak külső, elsősorban állami beavatkozással lehetséges (Szabó Dezső 2003k; 20030; 1991a; 1991k). A koncepció etatizmusa jól mutatja a századforduló generációjának azt az alapvető beállítódását, hogy már nem hisz a liberalizmus individualizmusában, és a modern államapparátus bevonásával törekszik a társadalom átformálására. Szabó etatizmusának sajátos jegye azonban az, hogy az állami beavatkozásra nem a társadalom felülről történő megszervezése (vö. Habermas 1993) érdekében gondol, hanem az állami részvétel a társadalom újjászervezése és a társadalom tengelye köré szervezett átfogó reform érdekében történik. Szabó hangsúlyozottan nem a társadalom hagyományos és újsütetű elitjének hatalomgyakorlási technikájaként támogatja az állami beavatkozást, hanem immár a társadalom azon mérnökeként, aki képes az osztályérdekek partikularizmusán túllépve a társadalom totalitásában gondolkodni (Szabó Dezső 20039; 1991a). A , szabadon lebegő társadalom" — a Szabó Dezső-i értelmezés korlátai Szabó Dezső generációs élményei és osztályhelyzete olyan sajátos elegyet jelentenek, amelyek egyaránt arra kondicionálják, hogy a társadalom egészének képviseletére vállalkozzon. Kisnemesi származásának kettős természete is már magában rejti ezt a társadalmi perspektívát. Egy olyan csoport tagja, amely mint önálló csoportosulás nyilvánvalóan súlyát vesztette a modern átalakulás következtében. (Léthelyzetéből fakadóan esetleg az állami hivatalnokréteg szószólója lehetett volna, és valami idejétmúlt nemzeti politika képviselője, de ez olyan perspektíva, amely korának generációja számára nem jelentett komolyan vehető alternatívát.) Másrészt annak a kisnemesi rétegnek a tagja, amely a nemzeti társadalom közéletében évszázadok óta jelen van, és amely önértelmezése szerint mindig a társadalom egészének képviseletére vállalkozott. Miközben a történeti változás egyre inkább súlytalanná teszi ezt a csoportot társadalmi vonatkozásban, a politika gyakorlásában szerzett készsége óhatatlanul felszínre hozza azt a habitust, amely politikai síkon immár össztársadalmi igényeket fogalmaz meg. Ez a hatás keveredik azzal a generációs élménnyel, amely immár nem osztályérdekekre, hanem a világegész megragadására és újjáftormálására koncentrál.
