Page 32 [32]
OCR
30 + A MAGYAR TÄRSADALOMFEJLÖDES HARMADIKUTAS ERTELMEZESEI ellenére is a lényegi elemek folytonosságát az életműben. A Szabö Dezsö-i „magyar forradalom"-elképzelésben ugyanis visszaköszönnek azok az elemek, amelyek már a háború előtt is formálták társadalomképét. A parasztságot középpontba állító felfogása magán viseli kora baloldali mozgalmainak hatását, amelyek egyaránt a társadalom elnyomott többségének képviseletére vállalkoztak. Másfelől koncepciójában megjelenik a tradicionális kisés középnemesi réteg felelősségérzete a nemzeti társadalomért. Szabó Dezső eredetiségét mutatja az, hogy a mások számára kibékíthetetlen hatásokat tudja egységgé formálni. A kortársain túlmutató módon ezeket az osztályhelyzetből és a nemzedéki léthelyzetből jövő hatásokat nem doktriner módon formálja programmá. (Utóbbi inkább a hazai baloldali mozgalmak tagjaira jellemző, akik a társadalomfejlődés sajátosságaira érzéketlenül munkáshatalommal és proletárdiktatúrával akarják megoldani a válságot egy agrárországban.) Szabó ennél jobban képes a koncepcióját a térség hagyományaihoz illeszteni, amikor a hagyomänyos társadalom legnagyobb csoportját nevezi meg a társadalom tengelyének. Emellett pedig elképzelésében jelen van az a keresztényi hagyomány is, amely az elesettekkel, alulmaradottakkal való szolidaritásban találja meg a cselekvő értelmiség feladatát. A parasztságra alapozott felfogás egyúttal lehetőséget kínál arra is, hogy az etnikailag leginkább magyar társadalmi csoport középpontba állításával a nemzeti társadalom egységét is megragadja. Mindezek az elemek lesznek az alapjai annak a már Adyval elinduló, kulturális értelemben vett , faji" gondolatnak, amely túllép a kétpólusú politikai elit perspektíváján (Szabó Dezső 2003d; 2003k; 20031; 2003m; 1991c). Szabó Dezső szándéka nyilvánvalóan az, hogy az egész nemzetet formálja radikálisan újjá és tegye alkalmassá a modernitás jelentette kihívásokra. Ebben az értelemben a parasztság csak tengelye, legfőbb társadalmi csoportja és nem célja társadalompolitikai elképzelésének. A szabói program arra törekszik, hogy a faji jegyeit elveszítő felsőbb csoportok helyett a térség hagyományát őrző és ezáltal a megújulás zálogának tekinthető parasztság világlátása formálja át a társadalom egyéb csoportjait. A parasztságban meglévő kondíciók, kulturális jegyek elterjesztése és általánossá tétele az eszköz ahhoz, hogya hirtelen politikai és gazdasági változások, válságok miatt utat vesztett társadalom megújhodhasson. Ennek megfelelőn Szabó faji gondolata elsősorban kulturális jegyeket hangsúlyoz, és világos távolságot mutat a korszak szélsőjobboldali (nemzetiszocialista) fajfogalmätöl. Szabö tärsadalompolitikai programja is inkább a pozitív diszkriminációra helyezi a hangsúlyt (Szabó Dezső 1991b). A feladat számára az, hogy a parasztságban megmutatkozó kulturális (faji) jegyeket felszínre hozza és a közpolitika domináns tényezőjévé tegye (uo. 182—206)." 4 Ebben a jegyben is látható, hogy Szabó Dezső nem egyszerűen a barresi politika mechanikus lekövetője. Számára ugyanis nem az etnikai jegyeken van a hangsúly, hanem azon a kulturális
