Oldal 32 [32]
30 + A MAGYAR TÄRSADALOMFEJLÖDES HARMADIKUTAS ERTELMEZESEI
ellenére is a lényegi elemek folytonosságát az életműben. A Szabö Dezsö-i „ma¬
gyar forradalom"-elképzelésben ugyanis visszaköszönnek azok az elemek, ame¬
lyek már a háború előtt is formálták társadalomképét.
A parasztságot középpontba állító felfogása magán viseli kora baloldali moz¬
galmainak hatását, amelyek egyaránt a társadalom elnyomott többségének kép¬
viseletére vállalkoztak. Másfelől koncepciójában megjelenik a tradicionális kis¬
és középnemesi réteg felelősségérzete a nemzeti társadalomért. Szabó Dezső
eredetiségét mutatja az, hogy a mások számára kibékíthetetlen hatásokat tudja
egységgé formálni. A kortársain túlmutató módon ezeket az osztályhelyzetből
és a nemzedéki léthelyzetből jövő hatásokat nem doktriner módon formálja prog¬
rammá. (Utóbbi inkább a hazai baloldali mozgalmak tagjaira jellemző, akik
a társadalomfejlődés sajátosságaira érzéketlenül munkáshatalommal és proletár¬
diktatúrával akarják megoldani a válságot egy agrárországban.) Szabó ennél job¬
ban képes a koncepcióját a térség hagyományaihoz illeszteni, amikor a hagyomä¬
nyos társadalom legnagyobb csoportját nevezi meg a társadalom tengelyének.
Emellett pedig elképzelésében jelen van az a keresztényi hagyomány is, amely az
elesettekkel, alulmaradottakkal való szolidaritásban találja meg a cselekvő értel¬
miség feladatát. A parasztságra alapozott felfogás egyúttal lehetőséget kínál arra
is, hogy az etnikailag leginkább magyar társadalmi csoport középpontba állítá¬
sával a nemzeti társadalom egységét is megragadja.
Mindezek az elemek lesznek az alapjai annak a már Adyval elinduló, kulturális
értelemben vett , faji" gondolatnak, amely túllép a kétpólusú politikai elit perspek¬
tíváján (Szabó Dezső 2003d; 2003k; 20031; 2003m; 1991c). Szabó Dezső szándéka
nyilvánvalóan az, hogy az egész nemzetet formálja radikálisan újjá és tegye alkal¬
massá a modernitás jelentette kihívásokra. Ebben az értelemben a parasztság csak
tengelye, legfőbb társadalmi csoportja és nem célja társadalompolitikai elképzelé¬
sének. A szabói program arra törekszik, hogy a faji jegyeit elveszítő felsőbb csopor¬
tok helyett a térség hagyományát őrző és ezáltal a megújulás zálogának tekinthető
parasztság világlátása formálja át a társadalom egyéb csoportjait. A parasztságban
meglévő kondíciók, kulturális jegyek elterjesztése és általánossá tétele az eszköz
ahhoz, hogya hirtelen politikai és gazdasági változások, válságok miatt utat vesztett
társadalom megújhodhasson. Ennek megfelelőn Szabó faji gondolata elsősorban
kulturális jegyeket hangsúlyoz, és világos távolságot mutat a korszak szélsőjobbol¬
dali (nemzetiszocialista) fajfogalmätöl. Szabö tärsadalompolitikai programja is
inkább a pozitív diszkriminációra helyezi a hangsúlyt (Szabó Dezső 1991b). A fel¬
adat számára az, hogy a parasztságban megmutatkozó kulturális (faji) jegyeket
felszínre hozza és a közpolitika domináns tényezőjévé tegye (uo. 182—206)."
4 Ebben a jegyben is látható, hogy Szabó Dezső nem egyszerűen a barresi politika mechanikus
lekövetője. Számára ugyanis nem az etnikai jegyeken van a hangsúly, hanem azon a kulturális