Oldal 31 [31]
SZABÓ DEZSŐ SZABADON LEBEGŐ TÁRSADALMA + 29
Szabó számára ezeket a csoportokat idegenségük köti össze (Szabó Dezső
2003i; 2003k; 2003]). Ama történelmi változások által meghatározottak, ame¬
lyek elszakították őket a társadalom többségét kifejező csoportoktól. Ezt egyaránt
érvényesnek gondolja az arisztokráciára, amelyet elsősorban a külső, birodalmi
érdekek formáltak, vagy a pár generációs jelenlétükkel eleve a hagyományos tár¬
sadalmi csoportoktól különböző, őket nem kifejező társadalmasulást képviselő
csoportokra, mint a zsidósággal azonosított polgárságra, amely saját csoportér¬
dekei mentén szervezi meg a gazdaságot. A húszas évek publicisztikája ezt a ko¬
rábban meglévő Szabó Dezső-i értékelést egészíti ki a közhivatalokban túlsúlyban
lévő hagyományos polgárságról szóló értelmezésével. Ez a középréteg nem tud
önálló akaratú polgársággá válni (így nem képes a társadalom tengelye sem lenni),
hanem csoportérdekei mentén korrumpálódik, és asszimilálódik a felső társadal¬
mi csoportokhoz (Szabó Dezső 2003j; 2003m; 1991g). Ezt a csoportot leginkább
a hazai németekkel azonosítja, és — különösen a harmincas évek erősödő náci
veszélye idején — a német birodalmi érdekek szolgálatában mozgósítható csoport¬
nak, vagy legalábbis a térség organikus társadalomfejlődésétől idegen képletnek
tekinti (Szabó Dezső 2003n; 20030).
A fenti történelmi tabló után, nem meglepő módon, Szabó Dezső számára
csak egyetlen társadalmi csoport marad, amelyre a válságból kivezető és a társa¬
dalom egészét kifejező politika támaszkodhat. Nézőpontja szerint a parasztság
viseli magán a térség társadalomfejlődésének sajátosságait, és ez számára az egyet¬
len csoport, amelynek organicitása nem megkérdőjelezhető. Szabó számára azt
a társadalmi képletet jelenti, amely a társadalom felső rétegének ad hoc változásai
ellenére őrzi a térség hagyományát, és olyan kollektív erőt képez, amely tömeges¬
sége folytán is képes lehet új irányt adni a társadalomfejlődésnek. A szerves tár¬
sadalmi fejlődést középpontba állító elképzelése számára nem utolsó szempont
az sem, hogy ez a réteg őrzi leginkább magyarságát.
Szabó Dezső tehát a nemzeteken átívelő humanizmus helyett az első világhá¬
ború végétől a parasztságban megtestesülő magyarság képviseletére vállalkozik.
Noha ebben az elképzelésben látszólag éles váltás van a korábbiakban képvisel¬
tekhez képest, elemzésem mégis inkább a folytonosságot hangsúlyozza Szabó
felfogásában." Amellett érvelek, hogy a parasztság reprezentálta magyarság kon¬
cepciója Szabó léthelyzetének, nemzedéki pozíciójának és az ezeken keresztül őt
ért szellemi hatásoknak az eredményeként formálódott. Vagyis felfogásában
azoknak az egymással kölcsönös viszonyban lévő strukturális hatásoknak van
elsődleges szerepe, amelyek kijelölik az ebben a közegben szocializálódó egyén
szellemi magatartását. Másfelől ezek a jegyek biztosítják az alaki változások
3 Ezzel együtt joggal vethető fel, hogy a magát mindig egyenes úton" érzékelő Szabó Dezső
munkássága során nemegyszer változtat az álláspontján, és harcias megnyilatkozásaiban a korábbitól
lényegesen eltérő koncepciókat fogalmazd meg. Lásd erről részletesebben: Földes 2013.