Seite 11 [11]
ELöszö + 9
küzdelmében hogyan változik meg a konzervatív oldal egykori szellemi atyjának,
Németh László elképzelésének a megítélése.
A könyv második fejezete a közírói értelmezések után a térség és a magyar
társadalomfejlődés azon történészi, szociológusi interpretációja felé fordul,
amely arra törekszik, hogy a különutas társadalomfejlődés szakszerűbb értelme¬
zését adja. Ez az egység alapvetően Erdei Ferenc felfogását taglalja, de kitér a rá
nagy hatást gyakorló Hajnal István megközelítésére is. Ezt az elemzési szálat az
indokolja, hogy Erdei korszakokat meghatározó koncepciója sok tekintetben
Hajnal társadalomelméletét tekintette egyik legfőbb inspirációjának; vagyis
alapvető jegyeiben ezen alapul. Emellett Hajnal történelemszemlélete az európai
történeti régiók megragadásával új impulzusokat adott Erdei magyar társada¬
lomfejlődésről szóló értelmezésének is. A fejezet nem csupán ennek a jelentős
elméletnek a rekonstrukciójára törekszik, hanem azt is megvizsgálja, hogy
Hajnal interpretációja a magyar társadalomfejlődésről mennyire tudta sikeresen
megragadni ennek a társadalmasulásnak a sajátosságait. Ezen túl Hajnal és Erdei
megközelítésének párhuzamait és eltéréseit is górcső alá veszem, mivel úgy látom,
hogy eme elemzési szemponton keresztül közelebb kerülhetünk Erdei második
világháború előtti felfogásának sarokköveihez is. E vizsgálatok homlokterében
Erdei elhíresült , kettős társadalom"-felfogása áll. Másrészt a fejezet azt boncol¬
gatja, hogy mivel magyarázható Erdei elemzésének sikere, miközben Hajnal
István jóval kidolgozottabb és szakszerűbb társadalomértelmezése csak szűk
körben vált ismertté.
Az Erdei-életművel foglalkozó korábbi értelmezéseim alapvetően a szerző
1945 előtti munkásságára fókuszáltak. A mostani kötet egyik újdonsága, hogy
régebbi kutatásaim kiegészítéseképpen részletesebben elemzem Erdei 1945 utáni
társadalomtudományos munkásságát. Noha időközben már terjedelmes mono¬
gráfia is született Erdei egész pályájáról, a második világháború után keletkezett
írások eszmetörténeti, társadalomelméleti elemzésére nem történt érdemi kísér¬
let. Értelmezésem szerint ez a hiátus alapvetően összefügg Erdeinek az 1945 utáni
és legfőképpen az ötvenes évekre tehető politikusi működésével, vagyis azzal,
hogy ötvenes évekbeli, vállalhatatlan szerepvállalása nem csupán Erdeit, a poli¬
tikust diszkreditálta, hanem az eközben folyamatosan alkotó agrárkutatót, szo¬
ciológust is. Így aztán Erdeit akommunistákkal elvtelenül együttműködő, hitel¬
telen politikusi tevékenysége alapján ítélték meg, és Veres Péterrel együtt a népi
szociográfusok azon csoportjának tagjaként szemlélték, akik feladták a két há¬
ború közötti progresszív szemléletüket.
Ez a stigma nyilvánvalóan ráégett Erdei Ferenc későbbi munkásságának meg¬
ítélésére is. Annak ellenére, hogy Erdei közéleti, kutatói tevékenysége az első Nagy
Imre-kormány időszakától és kiváltképpen 1957-től kezdődően új irányt
vett. A magát újra társadalom- és agrárkutatóként definiáló szerző alapos