Page 43 [43]
OCR
II. Biográfiatörténetek 41 lényegében a trianguláció szabályainak betartásával járt. Ezen az úton a kutatók eljutnak a vizsgált téma objektív megismeréséhez - jelentette ki a , naiv realista". Mondanivalója összegzéseként szembeállította a két felfogást. Ezek szerint a realista kutató tényszerű információkat szeretne nyerni az élettörténetekből, a fenomenológust viszont leginkább az egyén szubjektív jelentései érdeklik. A realista azt gondolja, hogy van tényalapja annak, amivel találkozni fog, míg a narrativista meggyőződése, hogy minden a jelentésen alapul, ami viszont alakul, változik az életciklusokon keresztül. Kochuyt-tal szemben azt állította, hogy az élettörténet kiváló dokumentumforrás, mert megmutatja, hogy a társadalmi struktúra és a társadalom szimbolikus viszonyai hogyan befolyásolják az egyének életét. Bertaux homogenizälta Kochuyt älläspontjät, kijelenteseiben igen kategorikusan fogalmazott, saját felfogásának védelmezésében érezhetően jó adag sértettség is szerepet játszott. Gondolatmenetét újabb retorikai fordulattal zárta. Eszerint ha a szociológia, a történelem és az antropológia spekulatív diszciplínák - amilyen a filozófia, az irodalomkritika, az elméleti pszichológia — megközelítésmódjait használják fel avalóság megközelítéséhez, az kész öngyilkosság lesz a szociológiára nézve. A NÉMET NARRATIVISTÁK, MÁSKÉPPEN AZ , ÚJIDEALISTÁK" VÁLASZA 2 A német szerzőpáros, Wolfram Fischer-Rosenthal és Gabriele Rosenthal túlreagálásnak minősítette és a német iskolával szembeni ellenségességnek fogta fel Daniel Bertaux válaszát. Visszautasították, hogy az értelmezésre való törekvés szimplán szubjektív jelentésre redukálást jelentene. Állításuk szerint a német iskola elméletileg és gyakorlatilagis az élettörténet interszubjektivitását, illetve társadalmilag konstruált voltát hirdeti, amit az egyén és a társadalom közötti kapcsolat eredményének tekintenek. A német biográfia redukálná a jelentésadást szubjektívvé? - teszik fel a költői kérdést. Ha Bertaux és Ihomson azt állítják a német biográfusok munkáiról, hogy azok nem foglalkoznak az élettörténetek társadalmi oldalával, akkor ez munkájuk teljes félreértésén alapszik. Ezt esetleg csak a radikális konstruktivisták gondolhatják így - jegyzik meg. 24 A vita, a felvetett problémák és ahangnem miatt, mint az várható volt, tovább folytatódott. Egy évvel később, 1997-ben a Biography and Society Newsletter következő kiadványában közölték a német biográfiai iskola két jelentős képviselőjének válaszát, amely az , újidealisták" nevében fogalmazódott meg (Fischer Rosenthal—Rosenthal 2005).
