Oldal 39 [39]
II. Biográfiatörténetek 37
szöveggyűjteménye (2005), amelyben szerkesztőként visszatért a polémiára, a
tanulmänyok üjrakôzlésével.?°
A szöveggyűjteményben a , megbékélés" nevében megjelent még Ross (2005)
tanulmánya is, amely próbálta egymáshoz közelíteni (összebékíteni) az elhang¬
zottálláspontokat. Ross egyfelől nyomon követte a biográfiában bekövetkezett
módszertani változásokat, elismerve a narratív álláspontok megkerülhetetlen¬
ségét, másfelől letette a voksát a realista felfogás fontossága mellett is. Hogy mi
volt a célja mindezzel a szöveggyűjtemény szerkesztőjének, azt nem tudhatjuk,
de a tanulmányok sorrendjével és azok tartalmával a realizmus pozícióját erő¬
sítette, miközben tagadhatatlan a narratív szemlélet térhódítása.
A REALISTA TUDOMÁNYFELFOGÁS NARRATÍV KRITIKÁJA
Kochuyt mondanivalóját a realista biográfusok dicséretével kezdte, leszögez¬
ve, hogy ők azok, akik az újrafelfedezett biográfiát lelkesen visszavezették a
szociológiába, mert elégedetlenek voltak a kvantitatív kutatással, a parsonsi
funkcionalizmussal s a strukturalista marxizmussal. Nevek említése nélkül
beszélt erről a szerző, bár a ,céhen belüliek" jól tudták, hogy a címzettek az
1978-ban ISA-n belül megalakult Biográfiakutatások ad hoc csoportjának tagjai.
Többek között Bertaux, Ihomson és Glen nevét említhetjük, akik a biográfia
visszatérését indítványozó nagy öregek közé tartoztak. Az elismerő szavak
után a szerző azonnal rátért írása céljára, annak felfedésére, hogy kifejtse,
hogy szerinte , miről szól a biográfia." Feltette a kérdést, hogy az élettörténet
valóban az életet dokumentálja-e, vagy valami másról szól.
Kochuyt leszögezte, hogy minden halandó embernek egy élete van, de több
története. Kifejtette, hogy a jelen meg tudja változtatni mindenki számára a
múlt értelmezését, mert a jelen történéseinek fényében a múlt jelentős ese¬
ményei is átértékelődhetnek. Mindezeken túl az élettörténet (life story) az
interjúszituációról s annak körülményeiről is szól. Majd Bourdieu-re hivatkozva
folytatta, hogy a kérdező és a mesélő is számol az interjú során azzal, amit Bour¬
dieu , biográfiai illúziónak" nevezett. 1. Az elmesélt életnek van egy alapvető
jelentése, amelyet történetként mesélünk el. 2. Az élettörténet szekvenciákra
osztható, elkezdődik, s lesz egy befejezése. Lineárisan kapcsolódnak össze az
események, mert csak így lesz értelme, s így könnyebb a megértés. Illúzióról
azért beszélhetünk, mert az élet valójában rapszodikus, széttöredezett valóság,
s illúzióvá válik mesélés közben, amennyiben az irodalom konvenciói alapján
rakjuk össze történeteinket (Bourdieu 1986, Kochuyt 1997) Az élet komplex,
2 A továbbiakban a szöveggyűjtemény megjelenési évére is hivatkozom, amikor a szerzők
tanulmányait ismertetem.