Seite 31 [31]
II. Biográfiatörténetek 29
tekintették, az általuk tapasztalt és elmesélt történeteket tényként kezelték.
Munkájukat siker övezte, kutatási témáikban azokat a társadalmi szereplőket
szólaltatták meg, akik másként nem hallathatták volna hangjukat. A társada¬
lom láthatatlan világát és , underdog"-jait mutatták be (Kovács 2007: 269-270;
Merrill-West 2009).
A BIOGRÁFIA MARGINALIZÁLÓDÁSA
AII. világháborút követően hanyatlott a chicagói iskolában a biográfiakutatás,
Daniel Bertaux erősebb megfogalmazása szerint ,el is tűnt az amerikai szo¬
ciológiából" (2001: 1211). Egyfelől a szociológia figyelme ekkor a társadalmi
struktúra kutatása felé fordult, amit a tudományág , professzionalizálódásának"
tekintettek. A másik ok Bertaux szerint arra a módszertani hiányosságra vezet¬
hető vissza, ami a negyvenes évek közepéig jellemezte a biográfiakutatásokat.
Úgy látta, hogy ezt a hiányt először Lindesmith? próbálta megoldani 1947-ben,
ami azonban későnek bizonyult. Ekkorra a szociológiába megérkezett a survey
kutatási technika, és hamarosan monopolhelyzetbe került." Nagy figyelmet és
kutatási támogatást kapott ez a módszer, s a számszerűség nagy reményeket
keltett a társadalom , igaz megismerése" szempontjából. Ebben a folyamatban a
személyes dokumentumok, az élettörténetek iránti érdeklődés háttérbe szorult
(Chamberlayne et al. 2000; Merrill-West 2009).
A marginalizálódás annak ellenére megtörtént, hogy Mills (2009) és Peter
Berger (2009), a szociológiai gondolkodás meghatározó alakjai, továbbra is
fontosnak tartották a biográfia módszerének használatát. A szerzők nyomaté¬
kosították, hogy az emberek belső világában, a személyes dokumentumokban
a társadalom makroszintje is megjelenik, mert a biográfiában az egyéni és a
társadalmi események egymást keresztezve jelennek meg.
A marginalizálódás ellenére a II. világháború után maradt néhány szocio¬
lógus, akik a chicagói iskola kvalitatív szellemében folytatták kutatásaikat,
mint például Howard S. Becker (Pessin 2017) vagy Erving Goffman (1981).
Másrészt a szociológiában lezajlott kvantitatív fordulat (amely megerősítette
a pozitivista paradigmát a szociológiában) mellett, az amerikai antropológia
továbbra is használta a biográfia módszerét. Erre hangrögzítés technikai fej¬
1 Alfred Ray Lindesmith (1905-1991) amerikai szociológus, aki szisztematikus módszert
dolgozott ki a drogfüggés kutatásában. A szimbolikus interakcionizmust képviselő Herbert
Blumer tanítványa volt.
13 Érdekes megjegyezni, hogy Daniel Bertaux is a survey-módszerrel kezdte szociológiai
pályafutását, de úgy érezte, hogy ezzel nem tudja megismerni mélyebben a társadalmat.
Vélhetően ezért fordult a figyelme a biográfia felé.