Seite 30 [30]
28 Élettörténeti társadalomkutatás
dokumentumokat a statisztikai adatokkal, paradigmatikus problémák nem
merültek fel akkor a kétféle adattípus együttes használatával kapcsolatban
(Hammersley 2005: 63-89). Ma kevert módszernek neveznénk ezt a megoldást,
amelyet nem minden kutató fogad el kritika nélkül (Koltai és mtsai. 2015).
A chicagói iskola első évtizedeiben a kutatók a személyes dokumentumok
gyűjtésétől azt remélték, hogy azokból megtudják, hogy , pontosan mi történik a
világban, , mit élnek meg az emberek", feltételezésük szerint a , valóság" pontos
lenyomatátismerhetik meg. Akkoriban még nem merült fel a kutatókban kétely
az informátorok elmondásaival, az alanyok leveleivel kapcsolatban. Hittek
abban, hogy azok az adatok, amelyeket összegyűjtöttek, a valóságot hordozzák.
A klasszikusok első eredményei 1918-1920-ból származik, A lengyel paraszt
Európában és Amerikában című munkából (Ihomas-Znaniecki 2002). A szerzők
a migráció hatását vizsgálták egyéni visszaemlékezések, levelezések alapján.
A lengyel emigránsok helyzete problémát jelentett Európában és Amerikában is,
de ez a kérdés a kötet megjelenése előtt nem kapott társadalmi nyilvánosságot.
Az iparosodás hatásának feltárása személyes tapasztalatok kutatásával újdon¬
ságnak számított ekkor. A szerzők munkájukkal az emigráns lengyel parasztok
dezintegrációs és integrációs problémáit akarták bemutatni, és a személyes
dokumentumokat tartották a legjobbnak a valóság pontos kiderítésére.
A másik klasszikus élettörténeti kutatásnak Clifford R. Shaw Jack Roller
című munkája számított. Itt a főszereplő, Stanley egy húszéves rabló volt, az ő
életét mutatja be a szerző az alany szemszögéből. A kötet rendőrségi jelentése¬
ket, pszichiátriai jegyzőkönyveket és az alany elbeszéléseit dolgozza fel egyes
szám első személyben (Shaw 1966). Ma azt mondanánk, hogy a kutatás végén
elmesélt történet az író konstrukciója, noha azt Shaw , objektívnek" vélt. Azt a
módszert, hogy Shaw különböző forrásokat vetett egybe, s azok összehasonlí¬
tásából vont le következtetéseket, ma triangulációnak neveznénk.
Az iskola fontos munkái között kell még említeni William Foote Whyte
tollából az Utcasarki társadalom című, 1943-ban megjelent munkát (Whyte
1993, 1999). Ez a mű is a klasszikus antropológiai módszer szerint íródott meg,
amelynek eredményét a szerző objektívnek tekintette. A kutatás Boston egyik
utcájának olasz bevándorló munkásairól szól. White kívülállóként érkezett a
helyszínre, a közeget egy adatközlő segítségével ismerte meg. Az adatközlő
információkat osztott meg vele az utca életéről, ami alapján később megírta a
szerző a , valóságot", azt, hogyan éltek az olasz bevándorlók Amerikában (Denzin
1996; Merrill-West 2009). A kötettel kapcsolatban felmerülhet a kérdés, hogy
kinek az értelmezése szerint született meg a mű. White vagy az informátora
értelmezését olvashatja az olvasó, vagy kettős szerzőségről beszélhetünk?
A chicagói iskola a klasszikus biográfiai hagyományokat követve pozitivista
álláspontot képviselt. A kutatók az alanyoktól kapott információkat objektívnek