Page 26 [26]
24 Élettörténeti társadalomkutatás
kategóriáknak tekintették, amelyek megakadályozhatják a kvalitatív kutatás
kreatív kibontakozását. Mások új tartalommal helyettesítették az érvényesség,
a megbízhatóság és az általánosítás követelményeit. Új tartalomnak tekinthető
például az a Steinar Kvale-féle javaslat (2007), amely szerint az érvényesség
elérhető úgy is, ha a kutató a saját álláspontját világossá teszi olvasója előtt és
a saját kutatási következtetéseivel szemben is kritikus viszonyban áll. A kutató
ilyenkor az , ördög ügyvédje" szerepébe kerül, hogy kontrollálhassa saját kije¬
lentéseit. A megbízhatóság elérésének kvalitatív útja lehet, ha a kutatás során
folyamatosan ellenőrizzük, hogy arra a kérdésre kaptunk-e választ, amelyet
a kutatás elején tettünk fel. Ezt az , ellenőrzést" a megkérdezett személyek
kijelölésekor, az interjúk szövegeinek és az azokbóllevonható következtetések
megfogalmazásakor is el kell végezni. Az eredetileg fontosnak tartott, statisz¬
tikai alapú általánosítás kérdéséről Kvale szerint egyszerűen le kell mondani,
mert a kvalitatív kutatások nem tudnak, de vallják be, nemis akarnak az egész
társadalomra vonatkozó kijelentéseket tenni (Kvale 2007; Mason 2005).
A kétféle módszer között dúló paradigma vita átterjedt és kérdéseket pro¬
vokált a kvalitatív kutatáson belül is. Már nemcsak a kvalitatív és kvantitatív
kutatások közötti szemléleti különbségekkel kellett szembenézni, hanem a
különböző paradigmák megjelenése miatt törésvonalak alakultak ki a kvalitatív
kutatók körében is." A törésvonalak mellett olyan dilemmákra kellett választ
találni, amelyek a pozitivista szemléletben folytatott kvalitatív kutatásokból
következtek, s amelyeket az , újabb" paradigmák követői nem tudtak elfogadni.
Ilyen volt például a kérdező hatalmi helyzete a kérdezettel szemben, vagy ha
egy szűkebb körre vonatkoztatható következtetést társadalmi törvényszerű¬
ségként tüntettek fel. Továbbá kérdésként merült fel, ami korábban soha, hogy
a kvalitatív kutató kinek a nevében beszél, kinek a nézőpontját fogalmazza meg
akutatási beszámolóban: kutatóét vagy a kutatásban részt vevő alanyokét stb.
(Gillman 2005)?
A társadalomtudomány fejlődéséből következően a különböző paradigmák
kimondva vagy kimondatlanul a pozitivista, másképpen naturalista felfogáshoz
képest fogalmazzák meg álláspontjukat. A pozitivizmus évszázados múltra
tekint vissza, és atermészettudományos logika szerint kezeli a tarsadalomtudo¬
mányos kérdéseket is. A felfogás ontológiáját (valósághoz fűződő viszony) naiv
realizmusnak is szokás nevezni (Denzin-Lincoln 2011). Ebből a nézőpontból
a körülöttünk lévő világ objektív, s ebből következik, hogy csak megfelelő mé¬
rési technika szükséges ahhoz, hogy minden pontosan megismerhető legyen.
A pozitivizmus a kutató tudását megkérdőjelezhetetlennek tartja, s hisz abban,
1 A kvalitatív kutatáson belüli törésvonalakra jó példa (Baráth 1999; Nemenyi-Kende 1999)
a Replika folyóiratban megjelent vita. A különböző szemléletmódok ütközése mellett feltűnt
a paradigmák egymás melletti elbeszélése is.