Oldal 19 [19]
II. Biográfiatörténetek 17
amilyen pl. egy rendszerváltás, vagy egy krízis az egyén életében - törések, for¬
dulatok állhatnak be. Mindezzel nem azt akarjuk mondani, hogy az események
szelektív bemutatása véletlenszerű vagy akár önkényes lenne. Éppen ellenke¬
zőleg! Az élettörténetek nem egyszerűen elszigetelt tapasztalatok láncolatai,
hanem - ahogyan azt már fentebb mondtuk - az egyén emlékei az ő személyes
preferenciái, , fontosságai" alapján szűrt sajátos struktúrába alakítva. A személy
a rá jellemző struktúra függvényében beszéli el életét. Ma már látjuk, hogy az
élettörténet elmesélésekor az egyén szubjektív önértelmezését mutatja be, azt
fogalmazza meg, ahogyan saját magát értelmezi. Sok esetben éppen a kutatás
szituációja teremti meg ennek az önkifejezésnek a lehetőségét (Kohli 1981;
Denzin 1989; Riessman 1993; Atkinson 1998) Sokszor felmerül az elmesélt
események valódiságának, a , Tényleg így történt?" kérdése. Abban egyetér¬
tésre jutottak a módszerrel foglalkozók, hogy nem a történetek hitelessége a
fontos, hanem az abban megfogalmazott szubjektív látásmód. Kérdés azonban,
hogy mit jelent a szubjektív igazság olyan esetben, amikor a kutató világosan
látja, hogy a megkérdezett történetei elhallgatásokkal, ferdítésekkel van tele.
Példaként említhetjük az egyik legsikeresebb dokumentumfilmet a közelmúlt
történetéről, amely a recski internáló táborról szól." A filmben egyaránt meg¬
szólaltak a hírhedt fogolytábor rabjai és őrei. Az őrök a rabokkal ellentétben
úgy nyilatkoztak, hogy ők fizikailag senkit sem bántottak. A fegyőrök több¬
ségéről — de különösen a , Piros" gúnynevet viselőről - tudni lehetett, hogy
szemrebbenés nélkül hazudott. A nézők hangos felhördüléssel fogadták Piros
visszaemlékezését, mert megszólalása előtt néhány filmkockával a tábort túlélő
rabok közül többen éppen , Piros" kínzásairól számoltak be. Hogy ki mondott
igazat ebben az esetben, nem volt kétséges. Ez az eset önmagában is érdekes,
de itt azt szeretnénk érzékeltetni, hogy az élettörténetekkel elsősorban nem
a tények igazságtartalmához jutunk el, hanem a mesélő világképéhez, identi¬
tásához. A példában szereplő őrről megtudtuk, hogy ma már nem akar vagy
nem tud szembenézni korábbi magatartásával. Tehát nem arról szólt , Piros"
vallomása, hogy nem verte a rabokat, hanem arról, hogy ma úgy gondolja, hogy
jobb, ha ezt nem vallja be a nyilvánosság előtt. Az igazság és a hitelesség szub¬
jektív értelmezése azt jelenti, hogy az emlékek identitásunk részévé válnak, s
tudatos vagy tudattalan módosulásokon mennek keresztül. Tehát nem az az
igazi kérdés, hogy hazudik-e vagy sem azillető, többre jutunk, ha arra keressük
a választ, hogy miért mutatja úgy be az életét, ahogyan teszi? Az élettörténet
tehát nem más, mint az egyén konstrukciója önmagáról (Bausinger 1988).
A szociológusnak azt a múltat kell megérteni az élettörténetekből, amelyekkel
a mesélők az elbeszélés időszakában együttélnek (Bertaux 1981).
° Gyarmaty Livia - Böszörményi Géza (1988) dokumentumfilmje: Recsk 1950-1953. Egy
titkos kényszermunkatábor története.