Oldal 18 [18]
16 Élettörténeti társadalomkutatás
sével jár. A megnövekedett élettartam a fejlődéspszichológia központi témája
lett, fontossá vált a személyes élet változásainak követése. Egyre több kvan¬
titatív kutatás született a család és az egyén társadalomtörténeti szerepéről,
mégis számos társadalomtudós azon a véleményen van, hogy hiányoznak az
általánosabb összefüggések levonásához szükséges adatok. Ezeket a hiányokat
pótolhatja a személyes történetek megismerése. Az időskort kutató szocioló¬
gia is az életút kutatásával kapcsolódott össze. A számítástechnika rohamos
fejlődése pedig lehetővé tette az élettörténetek számítóképes feldolgozását,
többszöri újraelemzését.
Amikor a személyes dokumentumok , visszatéréséről" vagy „üjrafelfede¬
zéséről" beszélünk, akkor arra utalunk, hogy ezeket a forrásokat az amerikai
szociológia már a huszadik század első évtizedeiben használta. Ihomas és
Znaniecki naplók, levelezések segítségével vizsgálták a társadalmi változá¬
sok és a személyiség alakulása közötti összefüggéseket (2002). Eredményeik
publikálására 1919 és 1921 között került sor az Egyesült Államokban. A ma
klasszikusnak számító szerzőpáros módszere azonban nem vált általánosan
elfogadottá az akkori társadalomtudósok körében, annak ellenére, hogy eljárá¬
sukat a chicagói iskola — a deviancia és a kriminológia vizsgálatában - átvette.
Thomas és Znaniecki szerint az élettörténet a legtökéletesebb adattípus, amiről
szociológus valaha is álmodhat. Látták azonban a módszer alkalmazásában
rejlő veszélyeket is: , Az egyéni magatartásoknak elhamarkodottan általános
értéket tulajdonítunk." Ennek elkerülésére azt javasolták, hogy a , bizonyos
pillanatban megfigyelt magatartást állandóan össze kell vetni mindazokkal,
amelyek ugyanazon egyén történetéhez tartoznak, és amelyek az illető egyén
jelentését adják" (Ihomas-Znaniecki 2002: 12). A jelzett veszély mais aktuális,
s aproblémára adott választ érdemes a módszert használó kutatónak újragon¬
dolni. A személyes dokumentumok értelmezésekor - a továbbiakban monda¬
nivalónkat leszűkítjük az élettörténetekre - többféle ténnyel kell számolnunk.
Ilyen például az emberi emlékezet szelektivitásának kérdése. Pszichológiai,
antropológiai, néprajzi, történelmi, szociológiai kutatásokból tudjuk, hogy az
egyén csak a neki fontos dolgokra emlékszik vissza. Amikor valaki mesél az
életéről, akkor , történetei készletéből" válogat. Sőt, az emlékek között sajátos
sorrendet alakít ki. Ez a sorrend a fontos és a kevésbé fontos elbeszélésekből,
emlékekből áll. A hétköznapokban, amikor az embert újabb és újabb hatások
érik, a már korábban kialakult rendezettség, , fontossági sorrend" megváltoz¬
hat. Az előbbiekből következik, hogy az élettörténet nyitott rendszer, annak
kronológiája, struktúrája csak a halál pillanatában zárul le (Denzin 1989;
Smith 1998). Továbbá kutatóként tisztában kell lennünk az élettörténetek
folyamatjellegével, amelyben kisebb változások visszamenőlegesen is mindig
bekövetkezhetnek. A nagyobb környezeti változások hatására pedig - mint