Oldal 11 [11]
OCR
I. Előszó 9 (1999) tanulmánya és Barát Erzsébet (1999) kritikai észrevételei között zajlott. Ebben a vitában a szerzők és kritikusuk mintha elbeszéltek volna egymás mellett, aminek okát ma abban látom, hogy a felek különböző paradigmában és episztemológiában gondolkodtak a tudományról, a szociológiáról, s ehhez alkalmazták módszereiket. Számomra is nyilvánvalóvá vált, hogy megkerülhetetlen az elemzési eljárásom elveit és módszereit világosan megfogalmazni. Ennek jegyében tekintek most vissza kutatásaim során publikált tanulmányaimra, melyekből két olyan jellegzetesség fogalmazható meg, amely konstansnak tekinthető. 1. Az élettörténetek sajátosságának tekintettem mindvégig a szövegekben található tényeket (információkat) és narratívákat (fikciókat). Ebből következik, hogy az alanyok által elmondott történetekből nem csak a tényeket, hanem az általuk megfogalmazott értelmezéseket is fontosnak tartottam. 2. Az élettörténeteket identitásközléseknek tekintettem, tehát a feldolgozások során tényekkel átszőtt identitásközléseket publikáltam. Az állandóság mellett három fontosabb változás figyelhető meg elemző munkáimban. 1. Kezdetben kevésbé tartottam fontosnak az élettörténetekből kidolgozott tipikus magatartások kontextualizálását. A kérdéses magatartások és identitások explicit behatárolása azonban idővel elmaradhatatlan lett számomra. 2. Kezdő elemzőként a szövegek literális olvasatáig jutottam el, amelyben csak a sorok között, kimondatlanul jelent meg a kutatói értelmezés. Ez a , láthatatlanság" fokozatosan vált láthatóvá, amikor az olvasó számára már világossá akartam tenni, hogy mi az én értelmezésem, s mi az interjúalanyé. 3. Kezdetben egyes élettörténetekkel mutattam be azt az identitást és magatartást, amelyet egy-egy csoportra jellemzőnek tartottam, de ez a megoldás nem elégített ki. Folyamatosan kerestem az utat a csoportmagatartások értelmezéséhez, s a megoldást a Grounded Theory (GT) elemzési eljárása adta meg (Glazer-Strauss 1967, Corbin - Strauss 2014, Strauss-Corbin 2015) A GT-eljárás lehető teszi egy csoport kollektív identitásának bemutatását, amellyel értékes eredményhez juthatunk. A felsorolt pontok összességében rámutatnak, hogy az élettörténeti kutatásaimban két paradigma keveredik egymással, a posztpozitivista és a konstrukturalista. Felfogásom szerint az empirikus kutatásokban ezek nem választhatók el egymástól, ha abból indulunk ki (ahogyan fentebb olvasható), hogy a szövegekben tényekkel és azok értelmezéseivel találkozunk.? A két paradigma együttes használata a kvalitatív módszerben jól ismert triangulálással érhető el. A triangulizáció - felfogásom szerint - nem a mondanivaló érvényességét, hanem a szövegek mélyebb megértését segíti elő." 5 A két paradigma jelentését a későbbiekben fejtem ki, lásd alább, a II.3. fejezetben. : A triangulálás jelentését a későbbiekben fejtem ki, lásd alább, a II/2. fejezetben.
