Seite 11 [11]
I. Előszó 9
(1999) tanulmánya és Barát Erzsébet (1999) kritikai észrevételei között zaj¬
lott. Ebben a vitában a szerzők és kritikusuk mintha elbeszéltek volna egymás
mellett, aminek okát ma abban látom, hogy a felek különböző paradigmában
és episztemológiában gondolkodtak a tudományról, a szociológiáról, s ehhez
alkalmazták módszereiket.
Számomra is nyilvánvalóvá vált, hogy megkerülhetetlen az elemzési eljárá¬
som elveit és módszereit világosan megfogalmazni.
Ennek jegyében tekintek most vissza kutatásaim során publikált tanulmá¬
nyaimra, melyekből két olyan jellegzetesség fogalmazható meg, amely kons¬
tansnak tekinthető. 1. Az élettörténetek sajátosságának tekintettem mindvégig
a szövegekben található tényeket (információkat) és narratívákat (fikciókat).
Ebből következik, hogy az alanyok által elmondott történetekből nem csak
a tényeket, hanem az általuk megfogalmazott értelmezéseket is fontosnak
tartottam. 2. Az élettörténeteket identitásközléseknek tekintettem, tehát a
feldolgozások során tényekkel átszőtt identitásközléseket publikáltam. Az ál¬
landóság mellett három fontosabb változás figyelhető meg elemző munkáimban.
1. Kezdetben kevésbé tartottam fontosnak az élettörténetekből kidolgozott ti¬
pikus magatartások kontextualizálását. A kérdéses magatartások és identitások
explicit behatárolása azonban idővel elmaradhatatlan lett számomra. 2. Kezdő
elemzőként a szövegek literális olvasatáig jutottam el, amelyben csak a sorok
között, kimondatlanul jelent meg a kutatói értelmezés. Ez a , láthatatlanság"
fokozatosan vált láthatóvá, amikor az olvasó számára már világossá akartam
tenni, hogy mi az én értelmezésem, s mi az interjúalanyé. 3. Kezdetben egyes
élettörténetekkel mutattam be azt az identitást és magatartást, amelyet egy-egy
csoportra jellemzőnek tartottam, de ez a megoldás nem elégített ki. Folyama¬
tosan kerestem az utat a csoportmagatartások értelmezéséhez, s a megoldást
a Grounded Theory (GT) elemzési eljárása adta meg (Glazer-Strauss 1967, Cor¬
bin - Strauss 2014, Strauss-Corbin 2015) A GT-eljárás lehető teszi egy csoport
kollektív identitásának bemutatását, amellyel értékes eredményhez juthatunk.
A felsorolt pontok összességében rámutatnak, hogy az élettörténeti kuta¬
tásaimban két paradigma keveredik egymással, a posztpozitivista és a konst¬
rukturalista. Felfogásom szerint az empirikus kutatásokban ezek nem választ¬
hatók el egymástól, ha abból indulunk ki (ahogyan fentebb olvasható), hogy a
szövegekben tényekkel és azok értelmezéseivel találkozunk.? A két paradigma
együttes használata a kvalitatív módszerben jól ismert triangulálással érhető
el. A triangulizáció - felfogásom szerint - nem a mondanivaló érvényességét,
hanem a szövegek mélyebb megértését segíti elő."
5 A két paradigma jelentését a későbbiekben fejtem ki, lásd alább, a II.3. fejezetben.
: A triangulálás jelentését a későbbiekben fejtem ki, lásd alább, a II/2. fejezetben.